Cimke: dark fantasy

Leigh Bardugo: A kilencedik Ház

Leigh Bardugo A kilencedik Házban egy olyan egyetemről ír, amelynek minden részét átjárja a sötét mágia. Bár az írónő a Grisaverzum miatt YA-íróként híresült el, ezzel a regénnyel, és a folytatásával, a Tűzön-vízen áttal bebizonyítja, hogy sokkal több van benne és a történeteiben, mint egy átlagos YA-szerzőben. Képes olyan urban fantasyt írni, egy valóságos helyszínre ráépítve, ami hemzseg a sötét mágiától, a még sötétebb mágia-használóktól, a rejtélyes helyszínektől – és mindebbe még igen erős társadalomkritikát is képes beleszőni.

Katherine Arden: A ​medve és a csalogány

Ritkán járok utána a szerzőknek – félek csalódástól – de itt megkerestem Kathrine Arden honlapját, mivel szórakoztatott a gondolat, hogy milyen egzotikusnak érzik az amerikai szerzők az orosz folklórt. A csajnak van némi kötődése keleti szomszédainkhoz, élt Moszkvában össz-vissz szűk 2 évet. Az a tény minden esetre vicces, hogy egy fagyos, havas orosz történetet írt meg Hawaiin.

Marjorie Liu, Sana Takeda: Monstress = Fenevad

Marjorie Liu és Sana Takeda ezidáig idehaza három gyűjteményes kötetet számláló Monstress – Fenevad sorozata az utóbbi évek egyik legnagyobb fantasy szenzációja, mely mind a képregényrajongóknak, mind a fantasy szerelmeseinek nagy kedvence lett. A Monstress azonban jó eséllyel tarthat igényt a képzőművészet rajongóinak figyelmére is, ugyanis a szecesszió és a manga találkozásából született tablói az utóbbi évek legigézőbb képeit kínálják az olvasóknak.

R. F. Kuang: Mákháború

Tulajdonképpen a könyv második fele talán éppen azért is olyan hatásos, mert a nem túl izgalmas és eredeti felvezetés után óriási váltást jelent a háború borzalmairól olvasni. Egészen addig a pontig olyan, mintha egy Harry Potter-kötetet kezdtünk volna lapozgatni, ami egy ponton hirtelen átment Trónok harcába. Az iskolai hétköznapok bemutatását felváltják a különféle kegyetlenségek meghökkentően részletes leírásai, a kezdeti óvatos optimizmust pedig a növekvő reménytelenség. Az éles hangulatváltás mellett pedig különösen érdekessé teszi a könyvet a romantikus történetszál hiánya és az is, hogy a szerző nem igyekszik szimpatikussá tenni a központi karaktert.

Ed McDonald: Éjszárny

McDonald a már jó ideje népszerű, de még mindig kapós grimdark fantasy táborát erősíti az Éjszárnnyal: antihős főszereplője Ryhalt Galharrow kapitány, egy veterán, aki múltja elől önpusztító életmódjában keres menedéket, vagyis már a reggeli előtt lever egy fél üveg brandyt, de ha bal lábbal kel – ami nála elég gyakori -, akkor akár egy egészet is. Napközben hol a mélabús nihil, hol a keserű világmegvetés uralkodik el rajta, jó adag cinizmussal megspékelve. Foglalkozását tekintve az egyik Éjszárny alakulat vezetője, vagyis olyan fejvadász, akit az igazán csúnya dolgokra tartogat a főnöke, egy Névtelen, akit ennek ellenére Szarkalábnak hívnak, és egy félisteni hatalmú titokzatos varázsló.

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (Vaják 1.)

Kiváló középkori történet. Komoly hangvételű, nagyon realisztikus, korhűen ábrázolja a karaktereket és a helyszíneket is. Izgalmas, a főszereplőt könnyű nagyon szeretni, de ugyanakkor nem tökéletes ember koránt sem, hihető személyisége van.