SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
A Szombat nem egy könnyen felejthető könyv. Nem is akar az lenni. Inkább azok közé tartozik, amelyek lassan hatnak, de aztán sokáig velünk maradnak. Mint egy különösen tiszta pillanat, amely után már nehezebb ugyanúgy látni a világot.
A Kis világok az érzékelés és az érzékenység regénye: a meg nem szűnő figyelemé, a folyamatos éberségé. Caleb Azumah Nelson szövege egy Londonban élő, ghánai származású fiatal, Stephen életének mélységeit és magaslatait beszéli el; szól zenéről, táncról, gasztronómiáról, de döntően az emberi kapcsolatokról, legyen szó családról, szerelemről vagy barátságról.
A Káprázatos testünk térképe szokatlan rákregény, egy „emberi testben tett vizuális utazás” (72), egy haldokló nő története a bőrébe, húsába, végtagjaiba íródott emlékek és élmények állomásain keresztül.
Meduszáról minden, a görög mitológiában némileg jártas ember tudja, hogy mérhetetlenül ronda szörny volt, akinek a fején kígyók tekergőztek, a pillantásával meg szó szerint ölni tudott. De ki volt Medusza „civilben”? Natalie Haynes regénye, a Medusza pillantása erre ad igen izgalmas – sokszor megható, de néha vicces – választ.
A mágia ábrázolása is csodálatos és kifinomult, de legalább ekkora erénye a könyvnek a stílus, a női érzékenység és bölcsesség, mely nem nagy életigazságok kinyilatkoztatásában, hanem a mély, szeretettel és megértéssel teli, de minden nyálasságot mellőző jellemábrázolásokban teljesedik ki.
Mindentől függetlenül ez egy meglepően szatirikus történet, amiben Terry Pratchett elmondja, mit gondol a politikusokról, a pénzemberekről, a bank- és pénzrendszerről, meg persze rólunk, azokról a hétköznapi emberekről, akik se nem túl gazdagok, se nem elég szegények – csak általában mindent velük fizettetnek meg a hatalmon lévők.
Kicsit nehézkes a mai rohanó életünkhöz szokott ember számára az 1800-as években íródott irodalmi szöveg olvasása, de megéri. Sőt, az a véleményem, minden nőnek egyszer át kéne rágnia magát ezen a könyvön – hiszen mégiscsak a szingliregények ősei közül való.
A Frankenstein című regény mindennek nyomán ma is döbbenetes erővel jeleníti meg a női alkotás és az anyaság traumatikus karakterét.
Az olvasó pedig elkerülhetetlenül a hatása alá kerül, és még örülhet, ha saját élete alapos megvizsgálása után sem kell többet megállapítania, mint hogy lám, ez a könyv csodálatosan ad elő egy rossz példát, egy olyan életről, amiben bizonyos nézőpontból ugyan megvolt a méltóság, a tartás, de valójában elhibázott döntésekkel előidézett személyes tragédiákkal van tele.
A történet ismeretében nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a Gyilkosság az Orient Expresszen nem véletlenül lett a szerző egyik legnépszerűbb regénye, hiszen minden megvan benne, ami megragadja az olvasók képzeletét: titokzatos és véres gyilkosság, ismeretlen indíték, látszólag megdönthetetlen alibik – no meg a kis belga detektív „bűbájos” személye.