Rédl Zora: Melyik kontinens?
Fürdőruhák, albérletek, lakóparki medencék. Mostohatestvérek és mostohaapák. Tériszony, halálvágy. Édesjó, Gyertya. Csirkefej, emlékbetörés. Rövid, tömény mondatok.
Fürdőruhák, albérletek, lakóparki medencék. Mostohatestvérek és mostohaapák. Tériszony, halálvágy. Édesjó, Gyertya. Csirkefej, emlékbetörés. Rövid, tömény mondatok.
Miért gondolják a felnőttek, akik megélték a gyerekkort, hogy nem lehet máshogy csinálni, mint az ő szüleik? És miért nem teszik könnyebbé a saját utódaiknak a megismerést és a megértést, amiről a felnövés szól? Lana Bastašić Tejfogak című könyve tizenhárom novellában beszél a gyerektapasztalatról, arról a nézőpontról, amire nosztalgikusan szokás gondolni.
Gyenge Zoltán könyve első látásra két nagyapjáról és apjáról szól. A három főhős a regényben talán elsősorban az első, illetve a második világháború, valamint a kommunizmus időszakának megszenvedője. Ha közelebbről belemélyedünk az esszéregény gondolatmeneteibe, akkor inkább az a benyomásunk támad, hogy a regény elsődleges főhőse inkább maga a szerző, aki egyes szám első személyben mondja el, hogy az ő életében hogyan jelenne meg mindaz, ami a két nagy apa és az apa életében megjelent.
A Hat bíborszín darumadár a gyerekkorunkból talán ismerős sztorit dolgozza fel bravúrosan, tele vad humorral és rengeteg izgalmas csavarral: egy átok hatására a fiútestvérek madárrá változnak, és némává tett húguk az egyetlen, aki megválthatja őket. Mindezt Elizabeth Lim még megfűszerezi keleti hangulattal – no meg jó sok ínycsiklandó étellel.
A Kis világok az érzékelés és az érzékenység regénye: a meg nem szűnő figyelemé, a folyamatos éberségé. Caleb Azumah Nelson szövege egy Londonban élő, ghánai származású fiatal, Stephen életének mélységeit és magaslatait beszéli el; szól zenéről, táncról, gasztronómiáról, de döntően az emberi kapcsolatokról, legyen szó családról, szerelemről vagy barátságról.
Solá újabb írásművében csak azért lappang több emberöltőnyi memória, hogy semmit ne tanuljanak belőle és valamennyiünket az idő enyésszen. Ez az igazi rémület, a nagybetűs Fanatizmus és Tudatlanság, mint a végítélet két lovasa: a Szemet adtam neked, s te a sötétségbe néztél keretsztorijában csak az összes, szellemalakká fakult hölgy gyűlik össze és fog kezet, a végtelenségig.
„Kiszabadítom az árnyékból az anyámat” – ez a cél lebeg a középkorú elbeszélő előtt, amikor édesanyja portréját rajzolja meg egy regényben, melyben visszatekint a gyerekkorára és újraírja a családi narratívát. Az apja ellen lázad azzal, hogy anyjára emlékezik, aki egész életét az önfeladás láthatatlanságában töltötte. Toxikus családi légkör, egy elszigetelt anya, és a fiú, aki egész életében küzd a család okozta sebekkel.
Nosztalgikus Zsolnay, vonatút, slágerek, étkészlet, kapcsolatok, konfliktusok. A mindennapok jól ismert elemei, tárgyai, élményei mind megtalálhatók Élő Csenge Enikő Apám országa című kötetének szövegvilágában. Mert ez a kötet egy szövegvilágként működik, ahol szereplők, tárgyak, élmények és érzetek közelednek és távolodnak, érintkeznek, súrlódnak, találkoznak.
Új „Jókai-regény” született Szécsi Noémi tollából. A szerző nőtörténeti szempontból, Jókai anyja, feleségei, nevelt lányai és más nőrokonai szemszögéből rajzolja meg a 21. századi olvasó számára a nagy mesemondó portréját.
Családregény, aparegény, betegségtörténet, autofikció, Bildungsroman – mindez egy város történetébe ágyazva. Sőt, még egy kis monarchiatörténet is színezi.