Esterházy Péter: Vanni van
EP életműve egy nem-kanonikus korban kanonikus és egy nem derűs korban ontológiai derű hatja át, hadd írjam le, bár tudom, megölne ezért: Esterházy Péter – adomány.
Cimke: magyar irodalom
Bánki Éva: Apjalánya
Családregény, aparegény, betegségtörténet, autofikció, Bildungsroman – mindez egy város történetébe ágyazva. Sőt, még egy kis monarchiatörténet is színezi.
Rékai Anett: Menetiránynak háttal
Rékai Anett egyike azon Z generációs szerzőknek, akik ezt az irányvonalat képviselik. Petri-díjat nyert első verseskötete olyan kémlelőnyílás, mely nem tágítja a teret, hanem szuperközeliben mutatja a megfigyelt jelenséget. Megfigyelnivaló pedig akad bőven. A felnőtté válás nehézségeitől a párkapcsolati lét és a szakítás visszásságain keresztül az irodalmi szakmát és a pályakezdést övező problémákig vezet az út „menetiránynak háttal”
Halasi Zoltán: Megváltás vég nélkül : válogatott versek
Halasi érdeklődése sokirányú, költészetének tematikája sokrétű. Pontos megfigyelő, látja, és mint egy szociológus meg is tudja rajzolni a különféle társadalmi csoportok lényeges jellemzőit. Életképeiben az idősebbek viszontláthatják, a fiatalabbak pedig megismerhetik a szocializmus, gulyáskommunizmus és a rendszerváltás visszás jelenségeit. Olvass és művelődj, mondanám mindazoknak, akik kézbe veszik Halasi Zoltán kötetét, a Megváltás vég nélkül-t.
Locker Dávid: Beszédkényszer
Érdekes módon épp a kritizált összetevőkből rajzolódik ki Locker Dávid első kötetének karakteres hangja, amely – csak ismételni tudom magam – zavarba ejtő. Különös összetevőkből gyúrt kötet. Vegyes olvasásélményem ellenére is (vagy épp azért?) figyelemfelkeltő és megsüvegelendő teljesítmény.
Márton László: Jászai Mari feltámasztása
A Jászai Mari feltámasztása színdarabjai, bár valamilyen formában egytől egyig múltbeli eseményekhez és/vagy személyekhez kapcsolódnak, félreérthetetlenül a máról szólnak.
Oravecz Imre: Alkonynapló
Oravecz Imre sohasem volt arról ismert, hogy elrejtené személyes tapasztalatait, de a 2018-tól 2023-ig írt, rövid naplóbejegyzésekből álló Alkonynaplója a korábbi kötetekhez képest új céllal gazdagszik: arra hivatott, hogy szembeszegüljön az elmúlással.
Sándor Iván: Cirkusz, mozi, ringlispíl
Aki Sándor Iván életművét ismeri, tudhatja, hogy a kutató tekintet, a reflexiós és az epikai nézőpontok összjátéka jellemzi. Nincs ez másképp most sem. Prózájában arra keresi a választ, a nyelvben mozgósíthatok-e olyan megújuló energiaforrások, amelyek a teljeskörű válság leírására, analízisére alkalmasok.
Wéber Anikó: Akit csak a fenyők láttak
Wéber Anikó fantáziavilágában őszintén hisz az emberekben, a jóságban, a változásban. Pozitív üzenetei lélekbalzsamként hatnak, és örök útravalót adnak a kötet kiolvasása után is. Jó szívvel ajánlom minden korosztálynak, szerintem még felnőtt fejjel is értékes, léleksimogató olvasmány.
Mohai V. Lajos: A kanizsai Hidegház
Mohai V. Lajos alkotói eltökéltsége, hogy versben és prózában visszavarázsolja mindazt, amit szülővárosa, Nagykanizsa jelent számára: a Rózsa utcából induló gyermekkort, a család és az ismerősök végállomásául szolgáló, a temetővel szembeni Hidegházat, mindazzal egyetemben, amit e két pont egybefog életében, a város létezésében.