John Williams: Stoner
A Stoner az, ami miatt az irodalmat kitalálták: nem a sekély igazságok, hanem a jelentéktelen apróságok szép megfogalmazása, a stílus és a mondanivaló csodálatos egysége. A könyvből árad a csendes szomorúság, mégsem szomorú.
A Stoner az, ami miatt az irodalmat kitalálták: nem a sekély igazságok, hanem a jelentéktelen apróságok szép megfogalmazása, a stílus és a mondanivaló csodálatos egysége. A könyvből árad a csendes szomorúság, mégsem szomorú.
Faye Elimane és Az embertelenség labirintusa utáni nyomozása adja Sarr regényének gerincét, ami elég hamar egy földrészeken és korszakokon átívelő, elképesztő energiájú történetté növi ki magát, két világháborúval, sok nyomozással, némi mágiával és az irodalom iránti szüntelen rajongással.
A második világháború végén a nácik legértékesebb foglyai – államfők és katonatisztek, német összeesküvők és családtagjaik – váltak értékes túszokká az olasz Alpokban, miután összeszedték őket a lágerekből. Hitler parancsa világos volt: ha a helyzet romlik, haladéktalanul végezzék ki őket. És ezzel feszültséggel teli, már-már abszurd dráma zajlott le a hegyekben a fogvatartók és a fogvatartottak között. Ian Sayer és Jeremy Dronfield hiánypótló kötete izgalom és feszültség terén is kenterbe veri a legjobb hollywoodi produkciók forgatókönyveit, miközben bemutatja a második világháború eddig kevésbé ismert túszdrámájának történetét.
De vajon mi történik akkor, ha egy régi, fájdalmas seb újra felszakad? Ha a család egyik tagja beszélni akar a kitaszított személyről, tudni akarja a miérteket, és még arra is képes, hogy megkérdőjelezze a család által mondott szent és sérthetetlen históriát?
Chanel érzéketlen és számító, de a könyv írója nem engedi elfeledtetni az olvasókkal, milyen tragédiákat élt át a díva, ezzel átadja az olvasónak azt a feladatot, hogy ítéletet mondjon Coco felett. Erkölcstelen náci kém? Egy körülményeknek kiszolgáltatott báb? Megtört szívű nő? Vagy egy érzéketlen vamp?
Kurt Vonnegut úgy írt a totalitárius gondolkodásról, a háború emberre gyakorolt hatásairól és az ember „valódi” énjéről, hogy közben sosem felejtett el szórakoztató és helyenként még humoros is lenni.
Ez a könyvet azért ajánlom, mert megtanított kitartani a nehézségek mellett.
The first book to present the so-called Hitler Library. It sheds new light on the readings of Hitler and on his techniques on how to read a book. Hitler presented himself as an ideal reader of Schopenhauer, nevertheless, his remarks destroy that image, particularly if we see how he read Ernst Jünger, Richard Wagner, or Paul de Lagarde, and how he reread Mein Kampf. The book describes the gnostic character of the phenomenon as an explication of the success of nazism and that of the Hitler myth and challenges the static views of traditional historiography.
Tehát a Hogyan történt? nem tudományos, nem történelmi írás, sokkal inkább egy üldözött jogi köntösbe bújtatott szubjektív védőbeszéde.
A Cilka utazása azért sokkoló olvasási élmény, mert rádöbbenti az olvasót, hogy az az embertelenség és kegyetlenség, ami a náci haláltáborokban körülbelül négy évig tartott, a szovjet megfelelőjükben jóval tovább, még Sztálin 1953-as halála után is rettegésben tartotta az embereket. A történelem nemcsak, hogy megismétli önmagát, de sokszor nem is ismétlésről van szó, hanem a régi rémtettek észrevétlen folytatásáról.