Kategória: Szépirodalom

Terézia Mora: Muna avagy az élet fele : a női változat

Milyen kilátásai és vágyai lehettek egy keletnémet lánynak a berlini fal leomlásakor? Milyen feladat a mában nőnek lenni? Terézia Mora új könyve nagyívű, mégis személyes történetben keresi a választ ezen kérdésekre, miközben Muna Appeliusban olyan összetett, ellentmondásoktól sem mentes főhőst teremt, aki megtestesíti és elszenvedi mindazt, amiért a #metoo mozgalom szót emelt, ám jelleme és motivációi mégsem meríthetők ki teljesen az abúzustörténet címszóval.

Závada Pál: Pernye és fű

Závada Pál, a Pernye és fű lapjain, ahogy korábban oly sokszor, most is alámerült a múltban, valóságos történeteit némi fikcióval vegyítve megmutatta nemcsak történelmi múltunk két fontos időszakát, hanem azt is, hogy az igazság mennyire szubjektív és személyes dolog. Az egyéni értelmezések sokféleségével illusztrálta, milyen nehéz, ha nem lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki az igazság nyomába ered.

Lana Bastašić: Tejfogak

Miért gondolják a felnőttek, akik megélték a gyerekkort, hogy nem lehet máshogy csinálni, mint az ő szüleik? És miért nem teszik könnyebbé a saját utódaiknak a megismerést és a megértést, amiről a felnövés szól? Lana Bastašić Tejfogak című könyve tizenhárom novellában beszél a gyerektapasztalatról, arról a nézőpontról, amire nosztalgikusan szokás gondolni.

Łukasz Barys: Csontok, amiket a zsebedben hordasz

Barys nagy sikert aratott regénye egy kamaszlány önnarrációjában megszólaltatott lehangoló társadalomrajz, amelyen keresztül egyszerre ismerjük meg a lengyel kisvárosi szegénység kilátástalan helyzetét és a bizonyos értelemben általánosnak tekinthető kamaszkori problémák mindennapiságát.

Gyenge Zoltán: Malomkerék : esszéregény

Gyenge Zoltán könyve első látásra két nagyapjáról és apjáról szól. A három főhős a regényben talán elsősorban az első, illetve a második világháború, valamint a kommunizmus időszakának megszenvedője. Ha közelebbről belemélyedünk az esszéregény gondolatmeneteibe, akkor inkább az a benyomásunk támad, hogy a regény elsődleges főhőse inkább maga a szerző, aki egyes szám első személyben mondja el, hogy az ő életében hogyan jelenne meg mindaz, ami a két nagy apa és az apa életében megjelent.