Alekszej Navalnij: Hazafi
Mi már tudjuk, amit Alekszej Navalnij csak némi öniróniával írt le észak-szibériai börtönének cellájában: a Hazafi című könyve tényleg emlékmű lett – annak minden erejével és gyengeségével.
Mi már tudjuk, amit Alekszej Navalnij csak némi öniróniával írt le észak-szibériai börtönének cellájában: a Hazafi című könyve tényleg emlékmű lett – annak minden erejével és gyengeségével.
A kötet célja az életutak és tudományos teljesítmények megismertetésén túl az, hogy ösztönözze a következő nemzedéket a tudományos kutatásra, és az ez által kiváltott különleges örömökre.
A Tiltott füzet lapjain egy átlagos, negyvenes évei elején járó családanya naplójába pillanthatunk be, aki érzelmei, gondolatai értelmezése során rádöbben arra, hogy a hétköznapok darálójában talán elveszítette önmagát. És az is kiderül, hogy naplót írni és szembenézni önmagunkkal nemcsak felszabadító, de veszélyes is.
Fürdőruhák, albérletek, lakóparki medencék. Mostohatestvérek és mostohaapák. Tériszony, halálvágy. Édesjó, Gyertya. Csirkefej, emlékbetörés. Rövid, tömény mondatok.
Igen, jogos a könyv címe, Neandervölgyiek. Hiszen a neandervölgyi ősember egyesek szerint kihalt, mások szerint pedig tovább élt a homo sapiens sapiensisszel keveredve, akik mi vagyunk; erőszaktól szabdalva és erőszakot alkalmazva, ábrándos és inkább sikertelen keresésben.
Závada Pál, a Pernye és fű lapjain, ahogy korábban oly sokszor, most is alámerült a múltban, valóságos történeteit némi fikcióval vegyítve megmutatta nemcsak történelmi múltunk két fontos időszakát, hanem azt is, hogy az igazság mennyire szubjektív és személyes dolog. Az egyéni értelmezések sokféleségével illusztrálta, milyen nehéz, ha nem lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki az igazság nyomába ered.
Jack Ketchum tíz évvel első könyve, a Holt idény után írta meg a folytatást, ami magyarul az Ivadék címet kapta (az eredetiben van egy kis szellemes összecsengés a címekben: Off Season / Offspring). A történet is egy évtizeddel később játszódik, ugyanott, Dead Riverben, és hasonló szituációba keveredünk: az emberek az otthonaikban valósággal kinyílnak (kettébe és hosszába), csecsemők és belső szervek tűnnek el: visszajöttek a kannibálok.
„Kiszabadítom az árnyékból az anyámat” – ez a cél lebeg a középkorú elbeszélő előtt, amikor édesanyja portréját rajzolja meg egy regényben, melyben visszatekint a gyerekkorára és újraírja a családi narratívát. Az apja ellen lázad azzal, hogy anyjára emlékezik, aki egész életét az önfeladás láthatatlanságában töltötte. Toxikus családi légkör, egy elszigetelt anya, és a fiú, aki egész életében küzd a család okozta sebekkel.
A 2005-ben 81 éves korában meghalt Nyers István jóval kevesebbek tudatában lehet(ett) ott mint híres magyar futballista – a mostani kiadvány nem titkolt célja, hogy ezt az adósságot törlessze. Nyers regényes élettörténete és jelleme bőven ad muníciót ehhez: amellett, hogy világklasszis játékos volt, balfogásai és celebléte is állandó témát szolgáltattak már akkoriban is.
„Vida Gábor legújabb regénye, a Senkiháza egy kitűnő ecsetvonásokkal megfestett életkép, amelyből azonban hiányoznak a színek. Az általa teremtett világban nincs igazi boldogság vagy tettvágy, az emberi sorsok éppúgy ki vannak téve a hatalomnak, mint a vízturbina lapátjai a folyó sodrásának. Vida megfosztja Erdélyt a mítoszoktól, és a történelmi hitelességet...