SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
A Hat bíborszín darumadár a gyerekkorunkból talán ismerős sztorit dolgozza fel bravúrosan, tele vad humorral és rengeteg izgalmas csavarral: egy átok hatására a fiútestvérek madárrá változnak, és némává tett húguk az egyetlen, aki megválthatja őket. Mindezt Elizabeth Lim még megfűszerezi keleti hangulattal – no meg jó sok ínycsiklandó étellel.
Leigh Bardugo A kilencedik Házban egy olyan egyetemről ír, amelynek minden részét átjárja a sötét mágia. Bár az írónő a Grisaverzum miatt YA-íróként híresült el, ezzel a regénnyel, és a folytatásával, a Tűzön-vízen áttal bebizonyítja, hogy sokkal több van benne és a történeteiben, mint egy átlagos YA-szerzőben. Képes olyan urban fantasyt írni, egy valóságos helyszínre ráépítve, ami hemzseg a sötét mágiától, a még sötétebb mágia-használóktól, a rejtélyes helyszínektől – és mindebbe még igen erős társadalomkritikát is képes beleszőni.
A mágia ábrázolása is csodálatos és kifinomult, de legalább ekkora erénye a könyvnek a stílus, a női érzékenység és bölcsesség, mely nem nagy életigazságok kinyilatkoztatásában, hanem a mély, szeretettel és megértéssel teli, de minden nyálasságot mellőző jellemábrázolásokban teljesedik ki.
Mivel egy népszerű, és nagy becsben tartott műről van szó, kifejezetten bátor húzás volt Gregory Maguire részéről már önmagában az is, hogy ehhez hozzányúlt – és ráadásul ő teljesen újraértelmezte, gyakorlatilag feje tetejére állította az eredeti sztorit, és annak főgonoszát állította a középpontba.
A Varázsalmanachban az a legjobb, hogy nem borít ránk többtucatnyi száraz információt, hanem nagyon jó ízléssel szerkesztve, apránként mutatja be, hogyan alakult a varázslóvilág történelme, mi a Roxfort házainak múltja, kik voltak a Főnix Rendjének tagjai, de egy idő után annyira belemegy a részletekbe, hogy a Weasley Varázsvicc Vállalat mókás játékaitól a különböző roxforti szakkörökön át a hasznos varázsigékig minden össze van szedve benne, ami egy kicsit is számít a Harry Potter-regényekben.
„Lássuk, vihetünk-e egy kis káoszt az eddigi kellemesen unalmas életedbe.” Ez a mondat tökéletesen jellemzi ezt a regényt. Mert ha elolvasod garantáltan részed lesz némi káoszban a lehető legjobb értelemben véve.
Rowell fanficjének a lényege, hogy a karakterekre építsen fel egy teljesen új történetet, központi szerepben Simon és Baz romantikus kapcsolatának kialakulásával, de közben szilárd és kitaposott alapokból formálja újra az őket körülvevő világot.
A Kimondatlan név Larkwood első regényeként egy alaposan megírt, mindenre kellő időt szánó első kötet, amely egyszerre hat klasszikus fantasynek és újszerű kalandnak. Felépítése miatt néha tömör olvasmány és a cselekmény túlírtnak hathat, de ezekért a regény második fele bőven kárpótol.
A Vérből és hamuból egy remekül felépített bevezető rész ebbe a kissé horrorisztikus, ám különleges fantasy világba. Vérben, titkokban, akcióban és intimitásban nem szenved hiányt ez a regény, ráadásul a karakterei is szerethetőek. J. L. Armentrout bebizonyította, hogy a farkasos, vámpíros, kiválasztottas sztoriknak még nem érdemes fellőni a pizsicsillagot, mert van még bennük kurázsi.
Pedig máskülönben ez sem egy rossz regény. Zafón, ha nem is találta el úgy az arányokat, ha nem is mesél olyan varázslatosan, mint a nagyregényeiben, azért már itt megvillantotta tehetségét, és hibái mellett is lebilincselő könyvet írt.