Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Lélekölő könyv, de annyira mesteri a kivitelezése, hogy érdemes elolvasnia mindenkinek.
Kategória: Thriller, horror
Joyce Carol Oates: Pikk Bubi
Egy különös, tragédiákat őrző és tragédiák felé futó kisregény, amely megkérdőjelezi az összes olyan közhelyet, amelyet egy lektűrrel vagy egy lektűrszerzővel kapcsolatban meg szoktunk fogalmazni magunknak.
Mariana Enriquez: Ágyban dohányozni veszélyes
Földből kiásott hullákról, kannibalizmuson tetten ért tinédzserekről, a beteg szívek szerelmeseiről, boszorkányságról, átkokról, babonákról és hallucinációkról, nem létező lények kalandjairól, megmagyarázhatatlan jelenségekről olvashat, aki kézbe veszi Mariana Enriquez tizenkét írást tartalmazó novelláskötetét. Az argentin író szövegei valóság és fikció határán egyensúlyoznak, bomlott elméjű hősök és kísértetek népesítik be a kötet lapjait. Hátborzongató, horrorisztikus, nagyon furcsa, éppen ezért nehezen felejthető olvasmány.
Egyem a szíved : kalandozások a német nyelvű irodalom rémpanoptikumában
Az Egyem a szíved novellái számos ponton párhuzamot mutatnak a XIX. századi és XX. század eleji angolszász rémtörténetek világával, de természetesen megvannak a maguk sajátosságai. Alkalmazzák a hübriszt elkövető őrült tudós kliséjét Mary Shelley figurája nyomán, vagy az elevenen eltemettetés toposzát, amely Edgar Allan Poe novelláinak jellegzetes eleme
Lichter Péter: 52 hátborzongató film – A Psychótól a Fehér éjszakákig
Lichter műve épp azért olvasható ennyire könnyedén és gyorsan, mert a megkérdőjelezhetetlen szakértelem mellett a rajongás az, amely rögtön átsüt a lapokon. Ez a két dolog pedig nem kioltja, hanem felerősíti egymást; az olvasót viszi magával a szerző lelkesedése, miközben rengeteg új információval is gazdagodik.
Nádas Péter: Rémtörténetek
A regénynek vannak fontosabb szereplői, de nincs kiemelt központi szereplője, a cselekményt a bűn, az ahhoz fűződő viszony, valamint a normál hétköznapokban megjelenő Gonosz szervezi. És ahogy a legnagyobb paráztatók, most Nádas is abból indul ki, amit a mindennapokból jól ismerhetünk: mit kezdünk a kontrollálhatatlan ösztönökkel, amelyek alakítanak minket.
Hervé Le Tellier: Anomália
Mi lenne, ha egy napon szemben találnánk magunkat nem hasonmásunkkal, nem egypetéjű ikertestvérünkkel, nem tükörképünkkel, hanem a legszorosabb értelemben vett hús-vér önmagunkkal. Ez a hús-vér önmagunk pedig ugyanarról az életről számolna be, mint amit mi éltünk, és nem értené, mit keresünk ott vele szemben. Egyszóval teljesen felszámolná eredetiségünkről, sőt, valóságosságunkról alkotott képünket.
Joe Hill: Fekete telefon
Ez a remekbe szabott történetfüzért pontosan az teszi lebilincselő, nehezen letehető olvasmánnyá, hogy Hill minden történetben, sőt szinte minden oldalon képes újra és újra meglepetést okozni. Legfőképpen annak köszönhetően, hogy nem hajlandó prózáját jól ismert műfaji keretek közé beszorítani, így nem csak a horror, hanem sokszor a fantasy, a szociális dráma vagy a sci-fi elemei is bele-beleszűrődnek a novellákba. Amiket az tesz hátborzongatóvá, hogy a mindennapos helyzetekbe, realisztikus életekbe képes a szürreális rémületet belecsempészni.
Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota (A Köd trilógiája 2.)
Pedig máskülönben ez sem egy rossz regény. Zafón, ha nem is találta el úgy az arányokat, ha nem is mesél olyan varázslatosan, mint a nagyregényeiben, azért már itt megvillantotta tehetségét, és hibái mellett is lebilincselő könyvet írt.
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King novelláskötete életművén belül az olvasható szériába tartozik, ami a rajongótáboron kívül tartózkodók számára is élvezhető, értékelhető, emberbarát rövidségű írásokat jelent. Bár, ha jobban belegondolunk, ezek a rövidebb terjedelmű írások – éppen sokoldalúságuk miatt – talán még félelmetesebbek, mint egy komplett regény. Megannyi ötlet – megannyi borzongás. Csak győzzünk egyik hangulatból a másikba kerülni.