SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
A kötet célja az életutak és tudományos teljesítmények megismertetésén túl az, hogy ösztönözze a következő nemzedéket a tudományos kutatásra, és az ez által kiváltott különleges örömökre.
Életünk színhelye a négydimenziós téridő, amelyre sajátos geometriai szabályokat ír elő a természet. A sok szemléletes ábrával magyarázó könyv ide hívja felfedezésre az olvasót, akinek a középiskolai matematikai ismereteken kívül nem lesz más útravalóra szüksége. Kétségtelen, hogy a téridő-geometria megismerése komoly erőfeszítést kíván, de a megértés öröme feltétlenül élvezetessé teszi majd a kalandozást.
De egyáltalán mi az a dűne? Miből van a homok, amiből összeáll? Ezek olyan kérdések, amelyek egyaránt feltehetőek a Dűnével és a Földdel összefüggésben is, a Tudomány a Dűne univerzumában című könyvben pedig erre, és még egy rakás hasonló kérdésre kaphatunk talán kevésbé izgalmas, de mindenképpen állati érdekes válaszokat.
Az Agyunk belső nyelve kritikus szemmel veszi górcső alá napjaink agykutatását, rákérdezve annak elméleti kereteire.
Összességében tizennyolc beszélgetést gyűjtött össze ebben a kötetben, hogy elgondolkoztassa az olvasót, mennyit változott a világ tudománya az elmúlt három évtized alatt. S hogy e kiváló elmék „jóslatai” valóra váltak-e napjainkra?
Könyve nem egyszerűen egy zseniális matematikus önéletrajza, hanem egy közép-európai kultúrában mély gyökerekkel rendelkező lengyel zsidó tudós biztos ízléssel és finom humorral megírt vallomása is. Élettörténete jól példázza mindazoknak a háború előtti Európából emigrációba kényszerített értelmiségieknek a viszontagságait, akik reményt és alternatívát kerestek az Újvilágban.
Természetbúvárok és természetbarátok számára megfogalmazott javaslataiból pedig minden olvasó válogathat olyanokat, melyek segítségével az élethelyzetéhez passzolóan tud egy kis időt és teret kikanyarítani a körülötte zsizsegő élővilághoz való kapcsolódásra
Óxisz mesebeli szigete matematikai feladványairól híres, amelyekkel a sziget lakói szórakoztatják az odatévedő vendégeket. A könyvben 13+1 fejezeten keresztül kalandozunk feladatról feladatra. A három jó barát – Albrecht, Tarkal és Zsordi – expedíciója a matematika sok területét érinti: van, amikor nyolcszöget kell felezni, máskor egy vasúti szerelvény optimális összeállításáról van szó, vagy éppen egy kétszemélyes játékban kell megtalálni a győzelemhez vezető stratégiát.
Könyvében az univerzum végéről való gondolkodás jelenleg rendelkezésünkre álló eredményeit mutatja be: szuperteleszkópok és részecskegyorsítók legfrissebb megfigyelései rajzolják át eddigi ismereteinket elképesztően izgalmas (és egyben félelmetes) új lehetőségekkel, és változtatják meg nézeteinket arról, hogy mi képzelhető el (és mi nem) a kozmosz távoli jövőjében.
A szerző, Jolánkai Géza ugyanis nem csupán a szakmai közönségnek szánta memoárját, ezért a szigorú értelemben vett vízszakmai részeket rövidebben érinti, inkább a tőle megszokott színes, történetmesélős stílusban ír a számára kedves vagy éppen megrázó eseményekről – mind saját életét, mind a magyar vízügy (elsősorban a VITUKI) elmúlt fél évszázadát tekintve. A könyvet épp ezért nemcsak a vízmérnöktársadalomnak, hanem a vizeket, vizes élőhelyeket kedvelő, azok jövőjéért felelősséget érző, a vízügyi történelemre nyitott olvasóknak is ajánljuk.