Alekszej Navalnij: Hazafi
Mi már tudjuk, amit Alekszej Navalnij csak némi öniróniával írt le észak-szibériai börtönének cellájában: a Hazafi című könyve tényleg emlékmű lett – annak minden erejével és gyengeségével.
Mi már tudjuk, amit Alekszej Navalnij csak némi öniróniával írt le észak-szibériai börtönének cellájában: a Hazafi című könyve tényleg emlékmű lett – annak minden erejével és gyengeségével.
A Tiltott füzet lapjain egy átlagos, negyvenes évei elején járó családanya naplójába pillanthatunk be, aki érzelmei, gondolatai értelmezése során rádöbben arra, hogy a hétköznapok darálójában talán elveszítette önmagát. És az is kiderül, hogy naplót írni és szembenézni önmagunkkal nemcsak felszabadító, de veszélyes is.
Oravecz Imre sohasem volt arról ismert, hogy elrejtené személyes tapasztalatait, de a 2018-tól 2023-ig írt, rövid naplóbejegyzésekből álló Alkonynaplója a korábbi kötetekhez képest új céllal gazdagszik: arra hivatott, hogy szembeszegüljön az elmúlással.
Galló Olga holokausztnaplója, a Tíz hónap Babilon egyedülálló írás, hiszen nem emlékek utólagos leirata, hanem a lágerélet, majd az azt követő szökés, rejtőzés, és a szovjet hadseregtől körülzárt Breslau ostromának egyidejű leírása. A szerző ezen felül újságíró, aki számára az írás létszükséglet. A kötet utóélete, kiadástörténete pedig majdnem olyan elképesztő, mint a tartalma.
„A múlt felidézése mindig a máról szól. És a múlt helyes ismerete segít abban, hogy megértsük, mi miért történik a jelenben, és miért úgy, ahogy.”
Bár történetei tűnhetnek szerteágazónak, valójában mégis arról mesélnek, milyen volt egy megváltozott, majd a változatlanságba (vagy változtathatatlanságba?) évtizedekre megdermedt, és megint később újból változni látszó országban felnőni.
A szervesen növekedő Kner család jó néhány ágát kicsavarták a történelem viharai. Sorsuk magyar, sorsuk zsidó, sorsuk huszadik századi, sorsuk közép-európai.
És valóban, ami kiderül ebből a bevásárlólistától nyílt leveleken át a New York Times-ba írt könyvismertetőkig terjedő, családi, ellenséges és rajongói üzeneteket egyaránt tartalmazó gyűjteményből az az, hogy John Lennon elkötelezett idealista, (többnyire) hű szerelmes, néhol trágár, máskor hétköznapi, kissé impulzív figura volt, akibe nem kevés kreativitás szorult.
A Zöldlámpa Matthew McConaughey életről, munkáról, szeretetről, családról alkotott képe és véleménye – de legfőképp önmaga valójának összegzése. Mindezt lehengerlő stílusban, elképesztő lazasággal és életszeretettel.
A történetben egy tetőtér átalakításának tulajdonképpen egyszerű, mégis lenyűgöző folyamatát ismerhetjük meg, a telefonos árajánlatkéréstől egészen a beköltözésig. A napló azonban nem kizárólag technikai-műszaki jellegű, sokkal inkább a mesterség szépségének dokumentuma, az alkotás feletti öröm és büszkeség lenyomata.