100 éves Micimackó

Karinthy Frigyes elnevezésében Micimackó eredetileg Winnie-the-Pooh a játékmackó, aki saját nevét Christopher Robintól, Alan Alexander Milne akkor még pár éves fiától kapta. 1921-ben Londonban, a Harrods játéküzletben Edward néven árusított mackó megszeretése és elkeresztelése külön fejezet az író és fia életében, szép emlékeket idéz fel és átélt kalandokra utal.
Winnipeg, azaz Winnie 1915 és 1934 között a londoni állatkert lakójának, egy nőstény feketemedvének a neve, akiért Robin rajongott: állatkerti sétákon mindig az első helyen volt Winnie meglátogatása. Pooh pedig egy hattyú fantázianeve vagy egy hangutánzó szó, amit Winnie-the-Pooh a legyek elhessegetésekor ad ki akkor, amikor karjait merevségük miatt ilyesmire nem tudja használni. És hogy összességében Winnie-the-Pooh lány névre emlékeztető alakban igazából egy fiú mackó becsületes neve, ez a jelenség pedig Robin világában egyértelmű, a felnőttekében alkalmazott. Micimackó hangzása hasonlóan lányos, Mici lévén Emília, Karinthy testvérének becézése. Karinthy Frigyes ezzel a gesztussal tiszteleg lánytestvére munkája előtt, ugyanis Frigyes Winnie-the-Pooh átdolgozása Emília fordításán alapszik. Frigyes szerény vagy inkább nem létező angol tudása korában nyílt titok volt, minthogy az is, hogy a család nyelvzsenije Emília, „aki 15-20 nyelven oda-vissza fordított”[1] és gépírónőként, „ha spanyolul diktálták a szöveget, ő azonnal oroszra írta át.”[2] Frigyes fiának, Karinthy Ferenc elbeszélésben: „Egy időben egész fordítóiroda működött nálunk. Mici a diákjaival futószalagon készítette a fordításokat. Apám csak a nevét adta hozzá, miután átfutotta a nyomdába kerülő szövegeket. Egyszer egy Sienkiewicz-regényben nyomtatásban is bent maradt, amit az egyik diák írhatott a szövegbe: Karinthy úr, ezt a szót itt nem értem.”[3] Azonban Micimackónál „a verseket, meg amitől az lett, ami, végül persze apám rakta bele.”[4]

Winnie-the-Pooh és a méhek története J. H. Dowd rajzaival először 1925. december 24-én a The Evening News lapjain jelenik meg, Donald Calthrop színész előadásában pedig az országos karácsonyi rádióadás egyik műsorszámát képezi.A méhek története mellé további kalandok, Winnie-the-Pooh és Christopher Robin mellé pedig újabb szereplők sorakoznak, így 1926-ban könyv terjedelemben Winnie-the-Pooh címmel, Londonban a Methuen, Amerikában pedig a Dutton kiadásában, E. H. Shepard illusztrálásában jelenik meg Milne regénye.

A magyar könyvpiacra is Micimackó E. H. Shepard rajzaival és az Atheneum kiadásában érkezik meg. 1935 decemberében a Pesti Napló hasábjain Karinthy Frigyes ír a könyvmegjelenéséről: „Tulajdonképpen nem is illik, hogy Micimackónak a magyar gyerekirodalomba való ünnepélyes bevonulásáról én számoljak be, aki a kaput kinyitottam számára, vagyis fordítottam őt, helyesebben »átültettem«, ahogy mondani szokták. Praktikusabb is az volna, ha más írna róla, az legalább dicsérhetné a fordítót, amit én nem tehetek meg, pedig kedvem volna hozzá, mert mondhatom, hogy a magyar nyelven megjelent könyvet átolvasva, éppen úgy, vagy még jobban röhögtem és élveztem, mint mikor angolul került a kezembe.”[5]
Történetesen Karinthyt az Atheneum kiadóhivatalában várakoztatták, amikor kezébe került Winnie-the-Pooh. Az írót először Shepard rajzai fogták meg, majd a versek nyerték el tetszését. „Eredetiben ahhoz a műfajhoz tartoznak, amit a boldog és ráérős irodalom »nonsense poetry«-nek nevez, magyarul, illetve pestiül »blődliző költészetnek« és aminek az a lényege, hogy a felnőtt és logikus lélek számára látszólag értelmetlen és irracionális gondolatokat és érzéseket úgy fejezze ki, hogy a dolgok lényege, a minden jelenség mögött ott rejtőző álomszerűség, az álom kecses és csöppet se észszerű, de mindig komikus, tehát mindig józan ősvilága átüthessen rajta.”[6]

Christopher Robin plüssállatainak története immár 100 éves, és kedvence neve nemcsak emlékezetes és nemzetközileg ismert, hanem csacsi öreg medveként[7] felejthetetlenül köztünk marad, és ki ne ismerné azt a tényt, hogy erdei körökben ismert, mi szerint a mackó szereti a mézet.[8] Azonban a Száz Holdas Pagony lakóit nemcsak a kedves rajzok és az irodalmi sikerek tették halhatatlanná, hanem kezdetben a könyveladást fellendítő marketingfogások is. 1930-ban Stephen Slesinger nyeri meg Winnie-the-Pooh reklámjogait, 1932-ben a Parker testvérek társasjátékot készítenek, amikoris először színezik ki Winnie-the-Pooh-t és barátait. Winnie-the-Pooh a fivéreknek köszönheti piros pólóját, ami napjainkra elhagyhatatlan, ikonikus öltözékévé vált.

1956-ban az irodalmi jogok védelmére létrejön a Pooh Properties Trust, amiből a továbbiakban a Milne családnak származik bevétele. A Pooh Properties Trust-tal és Slesingerékkel 1961-ben szerződik Disney, majd 1966-ban mutatja be Winnie the Pooh and the Honey Tree animációját, többek között Sterling Holloway, Bruce Reitherman, Barbara Luddy színészek hangjaival és a Sherman testvérek zenéjével. 1977-ben készül el az egész estés filmváltozat The Many Adventures of Winnie-the-Pooh címmel, majd tv-sorozat, és újabb filmek debütálnak. 1990-re Winnie-the-Pooh több mint 1 billió dollárt hozott Disney kasszájába, a tényleges jogokat viszont csak 2001-ben sikerül megszereznie Milne és Slesinger örököseitől.[9] Könyvkiadás szempontjából is újraindították a Milne-történeteket, méghozzá David Henry Benedictus 2009-ben Return to Hundred Acre Wood címmel jelenteti meg könyvét, ami a magyar könyvpiacon is egyből elérhetővé válik, azonban sikere alul marad az eredetihez képest.

Balázs Imre József kritikájában a következőképpen fogalmaz: „jól észrevehető az is, hogy Benedictus könyvében megritkultak a Micimackó-féle zümmögések és dalok. A Milne-könyvekben szinte mindegyik fejezetben felbukkantak, »csak úgy« — és megadták azt a nonszensze alaphangnemet, amelyikre nagy természetességgel épülhettek rá a történetek.”[10] A Micimackó visszatér Imre szerint ”kudarc, de nem azért, mert eleve kudarcnak kellett volna lennie. Azért kudarc, mert a felszínen mozog.”[11]
Milne-történeteinek hatása a játékok, azaz tárgyak megszólaltatásbán is érződhet, hiszen nemcsak a hagyományos állattörténetektől tér el, hanem azt csinálja, amiben egy apuka jó lehet, ha a kisfiának mesélne. Karinthy Frigyes fogalmazásában: „Tyű, mondtam magamban, ez az én emberem. Hiszen ez az állatokat s még hozzá nem is igaziakat, csak játékállatokat, vagyis tárgyakat úgy látja és szólaltatja meg, ahogy a valódi nyilatkozik meg, különösen, ha az illető felnőtt, tehát nagyképű és fontoskodó. Úgy látszik, megtaláltam azt az embert, aki velem együtt megérthetné Cini fiamat, aki ötéves korában könnyes szemmel állt meg egy letört lábú baba előtt és azt mondta  »sze-e-gény« s hiába oktattam őt, fontoskodó felnőtt létemre (mentségemre legyen mondva, minden meggyőződés nélkül), hogy egy holt tárgyat nem lehet sajnálni, mert az nem érez és nem szenved.”[12] És bár Milne a gyermekeknek írt könyveiről vált híressé és szerzett biztos megélhetést családjának, korában elismert drámaíró, színikritikus, egyetemi évei alatt a Granta szerkesztője, majd egy darabig The Punch segédszerkesztője volt, annak ellenére, hogy Cambridge Trinity College-ban matematika szakon végezte tanulmányait és közszolgálati, iskola igazgatói, okleveles könyvvizsgálói pályára készült. Önéletírásából átüt, hogy élete során csakis az írói képpel tudott azonosulni, szabadúszóként pedig szerencséje volt, hogy több műfajban is kipróbálhatta tehetségét, illetve, hogy gyermeki lelkülete felnőttként sem veszett el. Már túl késő… Egy író önéletrajzában visszaemlékezik arra a nyárra, amelyiken Ken testvére negyedik születésnapját ünnepelték, és „amelyre megkapta élete első igazi könyvét, a Reynard, a rókát. Mindketten elolvastuk. Amikor negyven év múltán megírtam a Micimackót, és megnéztem Shepard rajzát Micimackóról, amint ott ácsorog a faágon, Bagoly háza előtt, eszembe jutott a Reynard, a róka, a Rémusz bácsi meséi, és azok az állatmesék, amelyeket a Jutka néni újságjában olvastunk. Én ugyan egyiknek a varázsát sem fedezem föl a Micimackóban, Shepardot azonban inspirálták ezek a mesék, és örülök, amikor látom, hogy létezik olyan varázs, amelynek a gyerekek nemzedékről nemzedékre képtelenek ellenállni.”[13]

Milne a Winnie-the-Pooh és The House at Pooh Corner eredeti kéziratát alma materének adományozta, és napjainkban is a Trinity College Cambridge Wren könyvtárában tekinthetők meg, ha épp nincs kölcsönadva múzeumoknak.
Könyvtárunk állományában a legrégebbi Winnie-the-Pooh kiadás 1933-ra, Micimackó kiadás pedig 1945-ra datálható, ami könyvkiadás szempontjából nem számít különlegességnek, mégis a több mint ötvenéves lapok hangulatában megidézhetik Milne regényének és Shepard rajzainak 100 évét. További érdekesség, hogy bár az idők folyamán Karinthy Emília neve feledésbe merült, állományunkban több könyv is található, amiben szerepel a neve, mint a mű fordítójáé. Például: Dickens, Charles, Kis Dorrit, (Budapest: Gutenberg, [1928]), vagy Wells, H. G., Emberistenek, (Budapest: Franlin-Társulat, [1928]). És Winnie-the-Pooh fordítások is akadnak bőven. Például: Winnie ille pu, azaz Winnie-the-Pooh latin nyelvű fordítása a külföldi, Penguin Books és a hazai, Balassi Kiadó kiadásában is kikérhető raktárunkból.

A latin nyelvű fordítást Lénárd Sándor készítette, és már 1958-as magánkiadásában hatalmas sikert aratott, de 1960-tól különböző kiadók példányait is elkapkodták a boltokból. 1961-ben az Irodalmi Ujság hasábján a következő méltatások olvashatók: „A New York Herald Tribune kritikusa egyebek között ezt írta a könyvről: »Semmi szabadosság a fordításban, minden szó a helyén, soha tévedés, még Micimackó dörmögése is élvezetes latinsággal hangzik.« A New York Times így nyilatkozott: »Meglehet, hogy Micimackó ostobácska kis medve – mint ahogyan ezt gazdája, Christopher Robin állítja –, de Lénárd tanítványaként mégis hibátlan latinsággal szól. Micimackó már régen klasszikussá vált; itt az ideje, hogy most klasszikus nyelven is megszólaljon.« A Christian Science Monitor ezt írta: »A szülők, akik gyermekeik biflázását hallgatják esténként, ezentúl éppen úgy megszokják majd az ’Ecce Eduardus Ursus scalis nunc tump-tump-tump’ bevezetőt, mint ahogyan a ’Gallia est omnes divista…’ kezdőmondatokhoz hozzászoktak.« A Buffalo Evening News: »Amióta Longfellow Hiawatháját latin hexaméterbe ültették át, soha angol klasszikus nem szólalt meg ily szépen és ily árnyaltan, mint Lénárd Sándor Winnie Ille Pu-ja. Maga Winnie The Pooh, a világ legjobb medvéje, ez az optimus ursus mundi még arra is képes, hogy halott nyelvet életre keltsen.« A Washington Star pedig így írt: »Gesta Eduardu ursi in quacumque lingua narrentur gratissima sint innumerabilibus amicis animalis dilectii nobilisque. Pui autem fabulae Latine redditae praesertim commendendae sunt cum universales sint et supra temporis ac loci fines. Quis es enim qui huic iudicio assentiatur vehetmentius Puo ipso.« Sőt eo ipso.”[14]

Lénárd Sándornak Winnie Illu Pu hozta meg a hírnevet, ugyanúgy mint A. A. Milnének Winnie-the-Pooh, és a latin nyelvre fordítóra is igaz, ami a regény szerzőjére, több területen is kitűnő képességekkel rendelkezett. Járon Judit 1965-ben az Új Kelet hasábjain következőképpen mutatja be Lénárd Sándort: „Alexander Lenardról vad hírek keringtek. Magyar, aki tizenkét nyelven ír és beszélt, orvos, festő, költő, zongorista és orgonista, Bach szerelmese, matematika tanár, gyógyszerész – egyszóval reneszánsz típusú zseni, aki valahol a vad és távoli brazil dzsungelben éli különös életét. Szellemes és ironikus önéletrajzából kiderül, hogy a róla szóló hírek mind igazak.”[15] Lénárd Sándor születésének 100. évfordulójára virtuális kiállítás készült.
Winnie-the-Pooh centenáriumi kiadásai pedig hamarosan elérhetővé válnak könyvtárunkban is.

További irodalom:

Kappanyos András, Karinthy mint fordító és fordított, In: „Itt vagyok én köztetek” : tanulmányok Karinthy Frigyes életművéről, (Budapest : Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2019), 149-160.

Johnson, Denise, The Books. Children’s Literature, In: The joy of children’s literature, (New York, N.Y. : Routledge, 2024), 3-38.

Képek forrásai:

1. kép: https://merrythought.co.uk/blogs/news/the-story-of-edward-bear
2. kép: https://www.britishnewspaperarchive.com/
3. kép:https://www.vam.ac.uk/exhibitions/winnie-the-pooh-exploring-a-classic?srsltid=AfmBOoqe_BKb64XLZYB7jMTs7fUi-7_CeZuPW-0w_Nf8aDAk0q27W6cF
4. kép: https://www.thedisneyclassics.com/blog/winnie-the-pooh
5. kép: https://www.waterstones.com/book/winnie-the-pooh-return-to-the-hundred-acre-wood/david-benedictus/mark-burgess/9780008648251
6. kép: https://www.trin.cam.ac.uk/news/celebrating-100-years-of-winnie-the-pooh/
7. kép: https://moly.hu/konyvek/alan-alexander-milne-winnie-ille-pu

---

[1] Karinthy Márton, Ördöggörcs. Utazás Karinthyába, (Budapest: Ulpius-ház, 2003), 131.

[2] Uo.

[3] Uo.

[4] Uo.

[5] Karinthy Figyes, Micimackó megérkezett. Az első Micimackó-könyv a magyar könyvpiacon, In: Pesti Napló, 1935. december 1. vasárnap, 38.

[6] Uo.

[7] Karinthy Frigyes Micimcakó átdolgozásában Róbert Gida szavajárása.

[8] Szabadon felhasznált versrészlet. Az eredti szöveg a következő: „Erdei körökben az a nézet/ Hogy a medve szereti a mézet/ Ez nem csak afféle szerény/ Vélemény/ Ez tény, tény, tény.” Lásd: A. A. Milne, Micimackó, (Budapest: Athenaeum, [1945]), 12.

[9] The Struggle for the Rights of Winnie the Pooh, In: The Disney Classics, September 11, 2021. Web: https://www.thedisneyclassics.com/blog/winnie-the-pooh (2026.07.31.)

[10] Balázs Imre József, Lottie-ból Vilma (Társas esztétikák), In: Korunk, 2009 (3. évfolyam 20.) 12, 93-94. Web: https://epa.oszk.hu/00400/00458/00156/index5e04.html (2026.07.31.)

[11] Uo, 94.

[12] Karinthy Figyes, Micimackó megérkezett. Az első Micimackó-könyv a magyar könyvpiacon, In: Pesti Napló, 1935 (86. évfolyam) 274, 38.

[13] A. A. Milne, Már túl késő… Egy író önéletrajza, (Budapest: Írás Kiadó, 1997), 47.

[14] A latin Micimackó amerikai sikere, In: Irodalmi Ujság, 1961 (12. évfolyam) 4, 12.

[15] Járon Judit, Egy különös élet nyomában. Alexander Lenard önéletrajza, In: Uj Kelet, 1965 (45. évfolyam) 5170, 8.