Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag
Kilenc szereplő, két nap, egy csillag, egy eltűnt metálzenekar, diszfunkcionális családok, halál – ez egy nagyon rövid ajánló a norvég Karl Ove Knausgård új regényéről, a Magvetőnél megjelent Hajnalcsillagról.
Kilenc szereplő, két nap, egy csillag, egy eltűnt metálzenekar, diszfunkcionális családok, halál – ez egy nagyon rövid ajánló a norvég Karl Ove Knausgård új regényéről, a Magvetőnél megjelent Hajnalcsillagról.
Viszont az, ahogy és főleg amilyen (!) formában jönnek az újabb és újabb, sokszor egymást is cáfoló bizonyítékok az ismeretlen hátterű és sorsú Strakával kapcsolatban, és az, hogy ezeket melléklet formában az olvasó ki tudja venni és kézbe tudja fogni, olyan élmény, melyet nem igazán lehetett volna más formában elérni. Így mi magunk is Erichez és Jenhez hasonlóan módon nyomozni kezdünk, és megpróbáljuk kibogozni ezt a korántsem egyszerű rejtvényt.
Az Elveszett madarak egy tagadhatatlanul erős debütálás, amely képes szólni a régi motoros sci-fi olvasókhoz ismerőssége miatt, de ugyanúgy a szépirodalmi olvasókhoz líraisága miatt, diverz szereplőivel pedig szélesebb közönséghez.
Rowell fanficjének a lényege, hogy a karakterekre építsen fel egy teljesen új történetet, központi szerepben Simon és Baz romantikus kapcsolatának kialakulásával, de közben szilárd és kitaposott alapokból formálja újra az őket körülvevő világot.
Mi lenne, ha egy napon szemben találnánk magunkat nem hasonmásunkkal, nem egypetéjű ikertestvérünkkel, nem tükörképünkkel, hanem a legszorosabb értelemben vett hús-vér önmagunkkal. Ez a hús-vér önmagunk pedig ugyanarról az életről számolna be, mint amit mi éltünk, és nem értené, mit keresünk ott vele szemben. Egyszóval teljesen felszámolná eredetiségünkről, sőt, valóságosságunkról alkotott képünket.
A Kimondatlan név Larkwood első regényeként egy alaposan megírt, mindenre kellő időt szánó első kötet, amely egyszerre hat klasszikus fantasynek és újszerű kalandnak. Felépítése miatt néha tömör olvasmány és a cselekmény túlírtnak hathat, de ezekért a regény második fele bőven kárpótol.
Kifogástalan krimi, mindenki kedvenc kis belgájával. Adott egy halott, egy gyilkos és egy módfelett ügyesen kitervelt gyilkosság, mi kéne több? Agatha Christienek ismét sikerült megvezetnie, pedig ha használjuk a „szürke agysejtjeinket” láthatjuk, hogy a megoldás végig az orrunk előtt volt.
Egyszerűen bizarr, elképesztő, de ugyanakkor elgondolkodtató krimi, 10 egymásnak teljesen idegen ember titokzatos haláláról és annak leleplezéséről.
Kutscher könyve, amellett, hogy fordulatos, és szépen építkezik és vezet végig a nyomozáson, elég részletes történelmi tablót fest a demokratikus végnapokról is. Ami persze azzal is jár, hogy átalakul, majd eltűnik a dekadens, frivol, a szabadságát megélő Berlin.
A Tízezer ajtó központi témája a kirekesztés, az előítéletesség és az ebből fakadó sorsszerűség: miként determinálódik valaki sorsának alakulása a származása, bőrszíne vagy éppen társadalmi megítélése által? A könyv hangsúlyozza, hogy a sztereotípiák akarattal, hittel és kitartással meghaladhatók.