SZTE Klebelsberg Könyvtár
Kalapos Éva Veronika legújabb regénye, az F mint rendkívüli érzékenységgel viszi színre társadalmunk alsó középosztálybeli rétegének világát mind szociális, mind lélektani értelemben. A regény viszont a szereplők mindennapjainak realisztikus ábrázolásával párhuzamosan rendre beléptet jól azonosíthatóan fikcionális elemeket is, így nemcsak Fema, a főszereplő képtelen értelmezni az eseményeket és veszíti el fokozatosan realitásérzékét, hanem mi, az olvasók is.
Adott egy amerikai focicsapat egy belevaló női tulajdonossal meg egy sármos edzővel – róluk szól az első kötet, aztán egyes játékosokkal és családtagjaikkal foglalkozik. Az abszolút kedvencem a 3. kötet, amelyben egy okos, gyermekre vágyó fizikus professzornő és egy sztárfocista történetét ismerjük meg zseniális párbeszédekkel.
„És mindegyik nőkről szólt: ám valami elképesztő eltávolítással. Olyannal, ami képes rá, hogy higgadtan, szinte riporteri vagy tudósi precizitással szólaltasson meg olyan hangokat, amelyeket fáj elolvasni. S nem kellemesen, zsongítóan fáj, vagy meg- és felszabadító zokogásba kerget, hanem taszít, kínoz, felkavarja a gyomrot, összeszorítja a torkot. Átélhető, mégis nagyon távoli. Tökéletesen mindennapi és tragikus.”
Férfiakról és nőkről – férfiaknak és nőknek. Fiatal nő és apósa párbeszéde, miután a nőt elhagyta a férje. Igazi lehetőség az elkövetkező életünk jobb tervezésére a megélt történet által, emellett gasztronómiai és szórakoztató irodalom egyben.
Régen olvastam ennyire fájdalmas könyvet. Régen olvastam olyat, ami után így elgondolkodtam a saját életemen. A Lucy és Mic gyönyörű szerelméről szóló könyvhöz készítsetek 100-as papírzsepit!