Tagged: mágikus realizmus

Carlos Ruiz Zafón: A ​Köd Hercege (A Köd trilógiája 1.)

3 kamasz néhány nap alatt átélt misztikus kalandjai elevenednek meg egy kis tengerparti faluban a háború árnyékában. Alicia és Max a családjával beköltözik egy titokzatos és baljóslatúúúúú házba és nyakig másznak a házhoz és a faluhoz köthető rejtélyek feltárásában új barátjukkal Rolanddal.

Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba: Magyariné szeretője : ördögromán

Vegyünk egy adag 18. századi debreceni Kollégiumot, vegyítsük hozzá a magyar Faust, Hatvani István elektromossággal és salétrommal végzett kísérleteit, csepegtessük bele egy angyalarcú, démonlelkű leány kapzsiságát, keverjük össze provinciális politikai áskálódásokkal, hintsük bele egy lébecoló jogászhallgató regényírói ambícióit, majd az egész kotyvalékot töltsük Csokonai csikóbőrös kulacsába.

Murakami Haruki: A kormányzó halála

A névtelen elbeszélő a hirtelen válás után beköltözik egy barátja mindentől távoli, hegytetőre épült házába, mivel az úgyis épp üresen áll, amióta a tulajdonos, egy híres festő demenciája miatt otthonba költözött. A főszereplő pedig megtalálja az öreg mester egy évtizedekkel korábban a padlásra rejtett, a nagyvilág számára ismeretlen festményét, A kormányzó halálát, amely a Don Giovanni című opera azonos című, brutális jelenetét ábrázolja klasszikus japán stílusban, japán középkori környezetbe áthelyezve. Ebben a Murakami-regényben most a festmény kicsomagolása az, ami beindítja a valóságot és az irreálist összekötő kaput mozgató fogaskerekeket

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Albert Camus regénye, A pestis például reneszánszát éli, de biztosan van olyan olvasó is, aki García Márquez Szerelem a kolera idején című nagyregényét veszi majd kézbe, remélve, hogy megérthet valamit az emberi életről a járványok alatt. A vaskos kötet azonban címe ellenére alig, mindössze néhány oldalon foglalkozik a kolerával, mégsem okoz csalódást, mert olyasmiről szól, ami nagyon is fontos most: a várakozásról, a türelemről és az élet halállal szembeni határtalanságáról.

Elif Şafak: Az isztambuli fattyú

Az isztambuli fattyú ugyanis talán az első olyan török tollból származó mű, amelyben központi szerepet kap az Oszmán Birodalom által az örmény kisebbség ellen elkövetett genocídium, az a sajnálatos történelmi esemény, amelyet a török kormányzat a mai napig nem ismer el, folyamatosan mérgezve ezzel a két ország és nép egyébként sem barátságos viszonyát. A gerincét két érettségiző korú lány – Asya, a címbeli fattyú, és Armanoush, a San Francisco és Arizona között ingázó, örmény apától és amerikai anyától származó – kapcsolata adja.

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Kavagucsi Tosikadzu könyve könnyen olvasható, de emlékezetes kisregény. Adott egy nagyon különleges kávéház, benne különleges emberek dolgoznak, és különleges törzsvendégek tanyáznak itt, akiknek sorra megismerjük a történetét. Az első történet egy cuki romantikus, de a másik három kőkemény téma.

Carlos Ruiz Zafon: A ​szél árnyéka

A tíz éves Daniel Semperet egy hajnalon antikvárius édesapja elviszi a titokzatos barcelonai könyvtárba, az Elfeledett Könyvek Temetőjébe, ahol örökbe fogad egy könyvet, amely döntő hatással lesz életére. Élete minden fordulatát a könyvnek köszönheti: a szerelmet, a barátságot, a veszélyes ellenfelet. A kalandokban gazdag történet végig feszültségben tartja az olvasót.

Eowyn Ivey: A hóleány

Varázslatos téli mese. Varázslatosan mutatja be az alaszkai tájat, annak rideg valóságával, hidegével, magányosságával, mégis különleges szépségével. Varázslatosan ismertet meg minket egy középkorú pár szerelmével, ami kiállja az idő próbáját, akik egymás mellett állnak jóban, rosszban. Varázslatosan mutat be egy kislányt egy régi orosz mese alapján. Varázslatosan egyensúlyoz a valóság és a mese között, úgy hogy magad sem tudod eldönteni, hogy mi is a valóság.