Joe Hill: Kulcs a zárját (Locke & Key 2.)
Nem tudok szó nélkül elmenni a Locke & Key sorozat mellett. Elsősorban az esztétikumra mentem, de nagyon erős a történet is, ami túlmutat a misztikus, horrorba áztatott story-n.
Nem tudok szó nélkül elmenni a Locke & Key sorozat mellett. Elsősorban az esztétikumra mentem, de nagyon erős a történet is, ami túlmutat a misztikus, horrorba áztatott story-n.
Varázslatos téli mese. Varázslatosan mutatja be az alaszkai tájat, annak rideg valóságával, hidegével, magányosságával, mégis különleges szépségével. Varázslatosan ismertet meg minket egy középkorú pár szerelmével, ami kiállja az idő próbáját, akik egymás mellett állnak jóban, rosszban. Varázslatosan mutat be egy kislányt egy régi orosz mese alapján. Varázslatosan egyensúlyoz a valóság és a mese között, úgy hogy magad sem tudod eldönteni, hogy mi is a valóság.
Könyvek a hülyékről és a hülyeségről, izgalmas és tanulságos történetek.
McCammon azonban a szokásosnál egy fokkal árnyaltabban, urambocsá, okosabban, érzékenyebben nosztalgiázik. Nem csak a 12 éves Cory felnőtté válásának édeskeserű, mágikus realista történetét meséli el, hanem az ötvenes években egyfajta idealisztikus státuszba emelkedett, coca-colás, kisvárosos, „drágám, megjöttem”-es, vagyis az úgynevezett klasszikus Amerika bűnbe esésének, hanyatlásának (vagy talán csak szintén: felnőtté válásának) regéjét is.
Shakespeare felvállalja a csodát. Atwood gyanúba keveredik, hogy cinkelt lapokkal játszik, és az irreálisat adja el csodának. Nem biztos, hogy baj, mindenesetre gyanús – az olvasó zavartan tötyörög a fegyintézet kapuját őrző két tréfás ajtónálló előtt, akik folyton hagyják magukat átverni: őket veri át a szerző, vagy engem, vagy magát? Mindenféle átverésre vevők vagyunk – jó volt olvasni.
Ha karácsony, akkor először az ajándékozás és a többi elengedhetetlen kellék, gyermekmondókák, a Wham! és a Reszkessetek betörők! jutnak az ember eszébe. Akiknek rossz élményei vannak az ilyenkor esedékes családi összeröffenésekről, azoknak leginkább az előbb halászléhez használt merőkanál, és a testi épségre potenciálisan veszélyes felhasználásmódja jut az eszébe. Ha viszont valaki Stephen King fia, előbb a Mikulásra asszociál, majd gyermekrabló sorozatgyilkost fabrikál belőle. Üdv Karácsonyországban, ahol „minden nap karácsony van, és a boldogtalanságot törvény bünteti”. Túravezetőnk Joe Hill, aki veszett járgányával, a Nos4a2-val elkalauzol az emberi psziché legmélyebb, legsötétebb bugyraiba.
Ez egy remek regény, mert
– megalapozottan része egy regényciklusnak, nem csak azért, hogy többet hozzon a konyhára, vagyis
– a cselekményszerkezet mutat tervszerűséget (van neki olyan)
– elég egyedi a világa
– határozottan jobb, mint az első könyv, itt már nem csak az udvari intrikák kapnak szerepet, kezdjük látni a nagyobb képet is
– a mellékszereplői jól sikerültek…
Lucy Strange könyve jó példa arra, hogy érdemes YA könyveket olvasni felnőtt fejjel is, mert gyönyörűen végiggázol az ember lelkén, hogy aztán egy rózsaszín naplementébe tekintve az ember rájöjjön, hogy mégis van remény, újra lehet kezdeni, fel lehet állni a legnagyobb bánat mélyéről is.
Két szálon két szereplő életét követjük nyomon az 1700-as évek Londonjában, egy népszerű kurtizán és egy szerencsétlen kereskedő a két kulcsfigura, akiknek a sorsa (nem meglepő módon) összefonódik a címben beharangozott hableány miatt. Mr. Hancock szert tesz a mitikus lényre, némi noszogatásra belátja, hogy ez kiváló üzleti lehetőség – és találkozik Angelica Neallel az ünnepelt prostituálttal.
J. R. R. Tolkient a modern fantasy atyjaként szokták emlegetni népszerű és időtálló művei miatt, érdemes tehát megismerkedni a műveivel.