SZTE Klebelsberg Könyvtár
Az állhatatos hercegnő ismét egy varázslatos mese Philippa Gregory tollából. Az írónő egy magával ragadó történetet tár elénk a Tudorok titkokkal átszőtt udvarának és Spanyolország titokzatos történelmének feltárásával.
Minden egy fiúval kezdődött, aki 11 évesen megtudta, hogy varázsló. Innen pedig egy olyan utazás, ami mindenkinek mást adott.
Kizárólag akkor olvasd, amikor teljesen egyedül vagy, amikor senki nem zavarhat meg és kínzóan mardossa a szívedet a magány! Főleg azoknak ajánlom, akiknek vagy nagyon sok vagy nagyon kevés barátja van.
Snorri és Jalan párosa továbbra is ütős, de véleményem szerint azért viccesebb szituációkat eredményezett a korábbi fordított helyzet, amikor is Jalan volt a fényesküdött és Barakiel boldogította. Nem tett rosszat a női szereplő bevonása a történetbe, Kara jó karakter.
Különös könyv. Nem sokat tudok az autistákról, de nem teljesen így képzelem el a világuk működését, egy gyógypedagógus/ápoló/pszichológus nyilván több ponton bele tudna kötni a történetbe. Mindemellett szívfacsaróan szórakoztató olvasmány.
Alapvetően jó volt. Ezen a köteten jobban érződött, hogy YA kategóriában indul a könyv. Azért is, mert itt egy kamaszlányka felnőtté válását kísérjük végig, ahogy az idegesítő, mindenkit elutasító, indulatos csajból félig-meddig felnőtt lesz. Felnőtt és harcos. Amit kedvelek Abercrombie regényeiben, hogy nem hagy illúziókat, viszonylag realista módon kezeli a hőseit és azokat a helyzeteket, amikbe beledobja őket.
Egy szál, egy nézőpont, egy főhős, egyenes történetvezetés – ezek a fő jellemzők. És bevallom őszintén, jól esett végre olyan fantasyt olvasni, ahol nem fulladunk bele a mellékszereplők tengerébe, nem kell a függeléket lapozgatni, hogy ki kivel van, csak egyszerűen hagyja az ember, hogy sodorja a történet. Mert ez is lehet jó.
Tündérmese happy enddel felnőtteknek. Ez az eset volt, amikor a filmet hamarabb láttam, mint a könyvet olvastam. A film kellemes, nézhető, és igen pontosan követi a könyv cselekményét, sokat nem vesz el és nem ad hozzá. Tehát ilyen szempontból sok meglepetést nem tartogatott, de Gaiman stílusa és humora igazán élvezetessé tette az olvasást.
A skandinávoknak fekszik ez a műfaj. Sikerül megint egy fjällbackai család szennyesét kiteregetni, ami csak úgy bűzlik a vallási fanatizmusból eredő beteg küldetéstudattól, szerelmi háromszögektől, tiltott viszonyoktól, ergo van itt mindenféle nyalánkság – és persze közben új részleteket kapunk Erica húgának, Annának a sorsáról is, mert a családon belüli erőszak is szervesen beépül ezekbe a könyvekbe.
Ez egy jó krimi. Kicsit beteg, amolyan skandináv módra, de pont ezt szeretjük. Viszont szépen összefésüli a szálakat a végére, tud meglepetést okozni, tehát bőven elég jó ahhoz, hogy kapjon egy esélyt a másik könyve is.