Fredrik Backman: Egymás ellen (Björnstad 2.)
Kattints a képre, és nézd meg a katalógusunkban!
Többször gondolkodtam már azon, vajon mi a titka Backmannak? Miért van az, hogy olyan sok és sokféle embernek bejön? Mert persze egyszerű azt mondani, hogy jól ír… de ugyan ez mit is jelent ebben az esetben? Az előző könyvével egyszerűen szintet ugrott és a Medvefalva 2-nél is fenn maradt a léc. A történet gyakorlatilag ott folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt. Lehetne itt egy fajta történet összefoglalót adni, de amolyan lekerekített story-ra nem kell számítani, inkább a városka lakóinak életéből kiragadott epizódokból áll össze ez a nem mindennapi könyv. Szóval, a komoly kérdésfeltevésre visszatérve, több ötletem is van, az egyik pedig az, hogy Backman elég jól érti az embereket, így a karakterei élnek és működnek köztük az interakciók, hihetőek a motivációk, még akkor is, ha mindig minden kicsit túl is van tolva. Néha olyan érzésem volt, mint Fjällbacka esetében, hogy itt is van minden… ami persze azért attól még lehetséges. Mindemellett, mivel érti az embereket, nagyon keményen képes játszani az érzelmekkel, a mindentudó író szerepkör pont passzol is ehhez, hiszen az összes szereplő fejébe látunk, és van egy rakás kiszólás, előre vetítés. De tényleg zseniális a pasas ebből a szempontból. Ami még mellette szól, az az, hogy nem ítélkezik és nem csúszik át pozitív diszkriminációba, még olyan kényes témák feszegetésénél sem, mint az egyik kulcsszereplő homoszexualitása. Vagy nem védi és nem szépíti a félig bűnöző szereplőket, inkább bemutatja a hátterüket, rávilágít a miértekre, és szerintem ez így van helyén, ettől is kellően életszagú az egész. Külön kiemelném azokat a momentumokat, amikor egy-egy gesztussal, tettel érzékelteti az összetartozást, együttérzést a közösségen belül, amihez, hát, kell a 100-as papírzsepi, valljuk be.
Tehát, Backmant mindenkinek!!!
Budapest: Animus, 2018
A sorozat korábbi kötetét keresd katalógusunkban.
Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék (Björnstad 1.)
