Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag
Kilenc szereplő, két nap, egy csillag, egy eltűnt metálzenekar, diszfunkcionális családok, halál – ez egy nagyon rövid ajánló a norvég Karl Ove Knausgård új regényéről, a Magvetőnél megjelent Hajnalcsillagról.
Kilenc szereplő, két nap, egy csillag, egy eltűnt metálzenekar, diszfunkcionális családok, halál – ez egy nagyon rövid ajánló a norvég Karl Ove Knausgård új regényéről, a Magvetőnél megjelent Hajnalcsillagról.
Az Írók és szerelmekben minden összesűrűsödik, ami egy friss diplomás, fiatal pályakezdőt érinthet, aki reménykedve, tele tervekkel kilép a nagyvilágba, az élet azonban átírja a forgatókönyvet.
A közös gyásszal küzdő, de rendkívül eltérő megoldásokat kereső apa-fiú páros történetének bemutatása mellett Powers olyan kérdéseket feszeget, minthogy egyáltalán, hogyan lehet beszélni a klímaváltozás következményeiről gyerekkel, hogy hogyan lehet gondolkodni más, nem-emberi élőlényekhez való viszonyunkról és felelősségünkről, és hogy mi értelme van keresni más bolygókon az életet, ha szemmel láthatólag azzal se bánunk túl jól, melynek részesei lehetünk.
Az elbeszélő nézőpont kiválasztása különleges, nagyon ősi és zsigeri atmoszférát teremt, míg a több szempontból újra és újramesélt események rávilágítanak, mennyire különbözőek vagyunk és mégis mennyire egyformák.
Az Élni tovább ugyanakkor nem hazudik a címével: megterhelő olvasni, de mégsem a borzalmak hangsúlyosak a könyvben, hanem a szépen felépített katarzisok. Sőt, megkockáztatható, hogy Abgarjan írja a legszebb zárómondatokat, amik sorra szíven döfik az olvasót. Mindezt úgy, hogy az író megismétli az Égből hullott három alma bravúrját, és a novelláskötet úgy életigenlő, hogy közben nem tiszteletlen a veszteségekkel szemben, nem csúszik át olcsó giccsbe, nem használja ki a tragédiát.
Zevin egy érzékeny, sodró lendületű, nagyon geek és nagyon romantikus könyvet írt a videójátékok szerelmeseiről, amelyben boldogan merülhetünk el a Super Mario-nosztalgiában és jobban megérthetjük a videójátékok tervezésének kreatív folyamatát, valamint azt, miért kell végtelen empátia ahhoz, hogy világot építsünk a játékosaink számára.
Az Elveszett madarak egy tagadhatatlanul erős debütálás, amely képes szólni a régi motoros sci-fi olvasókhoz ismerőssége miatt, de ugyanúgy a szépirodalmi olvasókhoz líraisága miatt, diverz szereplőivel pedig szélesebb közönséghez.
Földből kiásott hullákról, kannibalizmuson tetten ért tinédzserekről, a beteg szívek szerelmeseiről, boszorkányságról, átkokról, babonákról és hallucinációkról, nem létező lények kalandjairól, megmagyarázhatatlan jelenségekről olvashat, aki kézbe veszi Mariana Enriquez tizenkét írást tartalmazó novelláskötetét. Az argentin író szövegei valóság és fikció határán egyensúlyoznak, bomlott elméjű hősök és kísértetek népesítik be a kötet lapjait. Hátborzongató, horrorisztikus, nagyon furcsa, éppen ezért nehezen felejthető olvasmány.
Nemcsak az édesapa, Davidovics László haldoklik az elbeszélt történet aktuális idejében, 1987-ben, hanem a szocialista rendszer is Magyarországon, s ebben az ellentmondásos és kimerült, szürkévé foszlott világban marad egyedül a még alig felnőtt, de érzelmi neveltetése terén is meglehetősen nagy hátrányokkal induló Gyurkó. Az ő személyes sorsában szublimálódik a társadalmi szintér nagy katasztrófáinak következményei és traumái.
A skandináv mitológia történeteit meséli újra női szemszögből Genevieve Gornichec regénye, A boszorkány szíve. Angurboda története ott kezdődik, ahol a legtöbb boszorkány sorsa véget szokott érni: a máglyahalálnál.