SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Mivel egy népszerű, és nagy becsben tartott műről van szó, kifejezetten bátor húzás volt Gregory Maguire részéről már önmagában az is, hogy ehhez hozzányúlt – és ráadásul ő teljesen újraértelmezte, gyakorlatilag feje tetejére állította az eredeti sztorit, és annak főgonoszát állította a középpontba.
A szerző, Jolánkai Géza ugyanis nem csupán a szakmai közönségnek szánta memoárját, ezért a szigorú értelemben vett vízszakmai részeket rövidebben érinti, inkább a tőle megszokott színes, történetmesélős stílusban ír a számára kedves vagy éppen megrázó eseményekről – mind saját életét, mind a magyar vízügy (elsősorban a VITUKI) elmúlt fél évszázadát tekintve. A könyvet épp ezért nemcsak a vízmérnöktársadalomnak, hanem a vizeket, vizes élőhelyeket kedvelő, azok jövőjéért felelősséget érző, a vízügyi történelemre nyitott olvasóknak is ajánljuk.
A kötet arra vállalkozik, hogy bemutassa, az egyes fontosabb kelet-, dél- és délkelet- ázsiai országok milyen egészségügyi, politikai és gazdasági válaszokat adtak a vírus okozta nehézségekre a járvány első szakaszában, milyen hatást gyakorolt az adott államokra a pandémia, s mindez milyen tanulságokkal szolgálhat a jövőbeli válságok kezelése szempontjából.
A kötetet végigkíséri egy esettanulmány, a Nobel-díjasok nyilvántartásának megtervezése. Nézzünk csak körül: ugyanígy lehet modellt készíteni a mobiltelefonunk időjárásadataiból, a vásárlási nyugtáinkból, a házi könyvtárunkból vagy a receptgyűjteményünkből.
Nem is gondolnánk, milyen nehéz egy gyermekszínész élete; a forgatások, próbák, vörös szőnyeg, megfelelési kényszer a felnőttek felé. Ha ez nem lenne elég, a iCarly egyik főszereplőjének a saját, magánéleti problémáival is meg kellett küzdenie.
Lénárt-Muszka Zsuzsanna Lehetetlen választások című első, doktori disszertációjára épülő monográfiája fontos és hiánypótló vállalást tesz a magyar irodalmi közegben: behozza az afroamerikai női és feminista szempontokat egy szintén kevés figyelmet kapó tudományág, az anyaságkutatás keretei közé.
Krasznahorkai a tőle megszokott nyelven, végtelennek tűnő, ugyanakkor átlátható hosszúmondataival közelít a témához, és elsősorban az irónia látásmódjával ábrázolja az időskori elesettséget és naivitást, amit szinte tökéletes egészségi és szellemi állapota ellenére is képvisel a főhős.
Intimitás és fájdalom násza bontakozik ki Mieko Kawakami második regényében, amely nemcsak összetett karakterrajzai révén pályázhat figyelemre, legfőbb erénye plasztikus fogalmazásmódjában rejtezik.
A Tizenhét hattyúk nem puszta zsonglőrmutatvány, öncéljába hulló játék vagy nyelvi brillír, hanem – és ezt termékeny nézőpontként ajánlom a tisztelt újraolvasónak – értelmezhető Esterházy Péter barokkba rejtőző, rétegelt önportréjaként is, melynek élvezeti értéke máig magas.
Szóval a Nixon nem tud lépcsőzni nagyjából ilyen, olyan emberekről szól, akik lehetnének azok, akik szembejönnek a Kálvin téri aluljáróban, az Astorián, vagy akik kinéznek egy ablakon a belváros bármelyik bérházában. És róluk nagyon jól szól: a szerző novellánként váltogat a szereplők és a stílusok között is, amelyek a maguk módján mind nagyon szépen és érzékletesen mutatnak be egy élethelyzetet, egy világlátást, vagy egyszerűen éppen azt, ahogy valaki érzi vagy érezhetné a valóságot a 2020-as években Budapesten.