James Joyce: Dublini emberek

„A holtakra ugyanúgy igaz az a kettősség, amely a Dublini emberek értékelésekor is felmerült: egyrészt önmagában is a műfaj remekműve, amelyet már rengetegen minősítettek a valaha írt egyik legjobb novellának, másrészt hatása nem kis mértékben származik abból, ahogy a kötet záródarabjaként megkoronázza az egész kompozíciót. Beszédes példa az összefonódásokra és a szimmetriára, hogy A holtak nemcsak egybefűzi és legerőteljesebb kifejezését nyújtja a kötetbeli problémaköröknek, de olyan szoros párbeszédben is áll a nyitódarabbal (Nővérek), hogy a két írás címe (legalábbis angolul) minden értelmi sérülés nélkül felcseréhető egymással.”

„A holtak a világirodalom egyik legemlékezetesebb karácsonyi története, annak ellenére, hogy maga a cselekmény nem karácsonykor, hanem valamikor január 2. és 6. között (Háromkirályok ünnepekor) játszódik. […] Az angol nyelvű irodalomtörténetekben bevett fordulat, hogy amint Dickens London írója, úgy Joyce Dubliné, és a számos stilisztikai hasonlóságon túl abban is rokonságot fedezhetünk fel a két író között, ahogy A holtak karácsonyi történetként rímel a Karácsonyi énekre. Ha Dickens „fabulaközpontúan” kívánta megírni a karácsony modern mítoszát, akkor Joyce impresszionista módon inkább azokra a benyomásokra, arra az érzelmi hullámvasútra helyezi a hangsúlyt, amit az egyéni individuum képes megélni a társasági ünnepi forgatagban és az abból való kiszakadásban. Ha úgy tetszik, az angol nyelvű irodalomban Dickens története képviseli a karácsonyi ünnep világos, Joycé pedig a sötét oldalát: míg az egyik azt mutatja be, hogy a múlt szelleme milyen magasra tud emelni, a másik azt, hogy ugyanez a múlt milyen erővel képes lehúzni, megbénítani, paralizálni.”

Keresztes Balázs teljes kritikája itt olvasható.

Budapest : Orpheus, 2000