SZTE Klebelsberg Könyvtár
Edith Eva Eger egy Kassán élő 16 éves tehetséges, táncművésznek készülő ambiciózus kislány volt. 1944-ben azonban a nácik családjával együtt az Auschwitzba zakatoló vonatra tuszkolták fel többedmagával. A Döntés című könyvben választ találunk arra, hogyan zárta ki a külvilág borzalmait, és hogyan tudott szabadulása után megbocsájtani fogva tartóinak, szülei gyilkosainak.
Még nem olvastam arról, hogy hogyan is maradt ki Spanyolország a második világháborúból. A spanyol polgárháborúról már olvastam korábban, tetszett, hogy abban az időben a marokkói protektorátust mutatta be. Ez a rész nekem nem volt annyira színes, szagos, mint szerettem volna, de gondolkodás nélkül megérdemli az öt csillagot a második világháborús Madrid és főleg a lisszaboni kaland miatt, ami feszült és izgalmas volt.
Öt ember elbeszélésből áll össze egy hatodik, Veronika története. Egy kicsit tartottam tőle, mert a fülszövegben azt olvastam, hogy lassú, és azt hittem, túl szépirodalmi szöveg lesz nekem, de meglepően olvasmányos a nyelvezete, gyorsan belefeledkeztem a történetbe. Jól fel van építve, ahogy jönnek egymás után a szereplők, akiket az előzőek elbeszéléséből ismerünk meg. Háború utáni emberi sorsok.
A lapokról sütött a könyvek és az olvasás iránti megingathatatlan hűség. Ez a könyv számomra az a bizonyos, nagybetűs KÖNYV. Gyógyír és balzsam a léleknek.
A két írónő egy rettentő nehéz témát, a II. világháború és a német megszállás borzalmait dolgozza fel, mégis, a könyv könnyed, teljes kikapcsolódást nyújt úgy, hogy közben megannyi történelmileg hű részlet és esemény tárul a szemünk elé.
Polcz Alaine önéletrajzi ihletésű könyve nagyon megrázó olvasmány, mert leírja benne a második világháború összes szörnyűségét. Nagy tisztelet azért, hogy túlélte, és hogy le tudta írni. Nagy szükség van az ilyen könyvekre, hogy ne felejtsük el, milyen ára van a háborúnak.
Radnóti Miklós feleségének, Gyarmati Fanninak naplója 12 éven át íródott, sokszor napi rendszerességgel, még 1935 januárjában kezdte el írni, és 1946 szeptemberében szakadt meg , amikor a meggyilkolt költőt eltemették Budapesten. Bepillantást nyerünk a házaspár torzsalkodásaiba, baráti összejövetelekre nyerünk betekintést, de a történelem alakulását is nyomon követhetjük, egyfajta korrajzot kapunk.
Sokféleképpen ábrázolták már a nácikat a magas és a populáris kultúrában: a leggyakrabban persze árja gyilkoló-robotokkal találkozunk, de számos kreatív megoldás is született az évek során. A „Nácik újragondolva” verseny nevezői között találhatunk videojátékhősöket, burleszkbe illő diktátorokat, zombikat, sőt még magát Donald Kacsát is. Ezekből a kétségtelenül látványos, de felületes ábrázolásokból pont a legérdekesebb maradt ki: milyen lehetett ambiciózus pályakezdőnek lenni a Harmadik Birodalomban?
A háborús regényekből nemcsak a történelem borzalmait ismerhetjük meg, hanem a számos emberi sorson keresztül leckét kaphatunk hűségből, bátorságból és emberségből is.
Számos történet, újságcikk és dokumentumfilm mellett Mel Gibson rendezésében egy egészestés mozi is megörökíti az első olyan amerikai katona történetét, aki a fegyverviselést lelkiismereti okokból megtagadóként kiérdemelte a legmagasabb katonai kitüntetést, a Becsület Érdemérmet. Desmond Doss története azonban jóval több annál, mint amennyit a róla készült A fegyvertelen katona megmutat.
De mindenki másnak is tudom ajánlani, hiszen ez egy csodálatos (és igen szerencsés) történet a bátorságról, önfeláldozásról, és arról, hogy még a legmostohább körülmények közt is lehet és kell embernek maradni.