Richard Ford: Kanada
A Kanada magában hordozza Ford jellegzetesen tárgyilagos, lakonikus stílusát, miközben áthatja valamiféle régivágású, sokféle részleten elmélázó, nagyregényes mesélőkedv, és egyfajta soha el nem múló, tompa és feszítő hatás.
A Kanada magában hordozza Ford jellegzetesen tárgyilagos, lakonikus stílusát, miközben áthatja valamiféle régivágású, sokféle részleten elmélázó, nagyregényes mesélőkedv, és egyfajta soha el nem múló, tompa és feszítő hatás.
A Stoner az, ami miatt az irodalmat kitalálták: nem a sekély igazságok, hanem a jelentéktelen apróságok szép megfogalmazása, a stílus és a mondanivaló csodálatos egysége. A könyvből árad a csendes szomorúság, mégsem szomorú.
Milan Kundera is ezzel a problémakörrel foglalkozik, miközben filozófiai, történelmi és politikai színezetben tálalja a `68-as prágai tavaszt, s az események sodrásában vergődő szereplők életét. Egy orvos, egy pincérnő, egy festőnő, és még néhányan mások, mind ebben a zűrzavarban álmodják az életüket, bizonytalanul keresik a boldogságot és önmagukat, ám hiába, hiszen csupán küszködnek kapcsolataikban és munkájukban, nem lelve helyüket a világban.
Egy perverz és nárcisztikus főhős és egy kegyetlen és nárcisztikus politikai-társadalmi berendezkedés tárul elénk ebben a könyvben, amelynek olvasója hosszas oknyomozás után tudja csak felfejteni, hogy mi lehetett az a pont, ahol az egyszerű hétköznapok felett átvette az irányítást a gonosz banalitása, és ahol a mindennapi élet egyszer csak átcsúszott disztópiába.
A „Mérgezés” mégsem a lelki szenvedésben, kapcsolati problémákban dagonyázó történet, hanem feszes, kíméletlenül pontos lélekrajzzal megírt, magával sodró dráma. Szó szerint kemény regény. Krimikedvelők akár a „whydunit” polcra is nyugodtan feltehetik. Az olyan, sajnos egyre ritkább történetek közé tartozik, amik elolvasás után még napokig, hetekig, sőt talán örökre ott visszhangzanak bennünk.
Elif Shafak regényében egy török és egy görög fiatal szeret egymásba ebben a megosztó és tragikus történelmi időben, a múlt terheit azonban később nemcsak nekik kell cipelniük, hanem a gyereküknek is.
Aki jobban meg akarja érteni saját magát, annak szeretettel ajánlom ezt a remek önsegítő könyvet.
Az okos ember tanul a hibájából, az okosabb máséból. Ebből kifolyólag mindig kapható vagyok egy jó önéletrajzi alkotásra, mint amilyen ez is.
A Hétköznapi szorongások alapszituációja annyira viccesen kaotikus, hogy talán még a fénykorát élő Rejtő Jenő is elpirult volna tőle.
Egy könnyed, kikapcsoló krimire vágytam a téli estéken, ehelyett egy véresen komoly, társadalmi kritikát is ábrázoló, lélektani élveboncolásba csöppentem, ahol a brutalitás mennyisége már egy picit a komfortzónámon kívül volt. És hiába próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy ez csak egy kötet, sajnos valós tényeken is alapulhatna. Charlotte Link nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy megrajzolja a kelet-európai emberkereskedelem portréját, amely igazából egy országokon és felsőbb körökön átívelő, szövevényes hálózat. Egy olyan egység, ha tetszik, pókháló, amely nagy területet fed le, és bárhol támad zavar, szálszakadás, azonnal reagálnak rá, és újraszövik a hálót.