SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Ha az ember úgy dönt, hogy belekezd a Csillagkorbácsba, talán az első és legfontosabb elem, hogy el tudja engedni a prekoncepcióit, és elfogadja, hogy valami mást, valami kevésbé dűnéset kap, és ne hasonlítgassa az író korábbi munkáihoz. A regény önmagában is különleges utazás, néhol kicsit kevés, de azért be tudja rántani az olvasót.
„Bár Alasdair Gray neve eddig a magyar olvasók számára idegenül csenghetett, és az is lehet, hogy talán csak a filmnek hála, de nagyszerű dolog, hogy magyarul is olvasható a Szegény párák, hiszen olyan kérdéseket feszeget a hitelességgel, a személyiségfejlődést befolyásoló hatásokkal vagy, ami talán a legaktuálisabb, a különböző szűrőkön hozzánk...
A Hat bíborszín darumadár a gyerekkorunkból talán ismerős sztorit dolgozza fel bravúrosan, tele vad humorral és rengeteg izgalmas csavarral: egy átok hatására a fiútestvérek madárrá változnak, és némává tett húguk az egyetlen, aki megválthatja őket. Mindezt Elizabeth Lim még megfűszerezi keleti hangulattal – no meg jó sok ínycsiklandó étellel.
Bár bizonyos részein eljárt az idő, minden más tekintetben viszont a mai napig frissnek ható történet a Jeripusz. Erényeit tekintve egy érdekes állomása a magyar fantasztikus irodalomnak, amiről kár lett volna, ha lemaradunk egy újrakiadás híján.
Leigh Bardugo A kilencedik Házban egy olyan egyetemről ír, amelynek minden részét átjárja a sötét mágia. Bár az írónő a Grisaverzum miatt YA-íróként híresült el, ezzel a regénnyel, és a folytatásával, a Tűzön-vízen áttal bebizonyítja, hogy sokkal több van benne és a történeteiben, mint egy átlagos YA-szerzőben. Képes olyan urban fantasyt írni, egy valóságos helyszínre ráépítve, ami hemzseg a sötét mágiától, a még sötétebb mágia-használóktól, a rejtélyes helyszínektől – és mindebbe még igen erős társadalomkritikát is képes beleszőni.
Mint a könyv alapkonfliktusa is sejteti, a Bábel egyszerre alternatív történelmi fantasy, fejlődésregény és ízig-vérig posztkolonialista történet. Ugyanis egy viktoriánus kori, Charles Dickens műveit idéző szituációt fordít át fokozatosan a gyarmatról érkező főszereplő nézőpontjába – úgy, hogy közben végig megőrzi a főszereplő birodalomhoz való kötődését.
Jelen történet az 50. éhezők viadalára repít vissza, a második Nagy Mészárláshoz Haymitch Abernathy gyermekkorába. Ennek keretében bepillantást nyerhetünk a 12. körzet akkori helyzetére, szereplőire, még több összefüggéseket felfedezve.
Meduszáról minden, a görög mitológiában némileg jártas ember tudja, hogy mérhetetlenül ronda szörny volt, akinek a fején kígyók tekergőztek, a pillantásával meg szó szerint ölni tudott. De ki volt Medusza „civilben”? Natalie Haynes regénye, a Medusza pillantása erre ad igen izgalmas – sokszor megható, de néha vicces – választ.
A mágia ábrázolása is csodálatos és kifinomult, de legalább ekkora erénye a könyvnek a stílus, a női érzékenység és bölcsesség, mely nem nagy életigazságok kinyilatkoztatásában, hanem a mély, szeretettel és megértéssel teli, de minden nyálasságot mellőző jellemábrázolásokban teljesedik ki.
Kappanföldén a hétköznapi élet eseményeinek mindegyikében ott bujkál valami misztikus titok, mely láthatatlan ködként lebeg a címekkel elválasztott, látszólag különálló történetekben. De ezek a históriák erőteljes vagy finom kötésekkel, tapintható és láthatatlan szálakkal kapcsolódnak egymáshoz, ahogy a szereplők életének múltbeli vagy jelen idejű egy-egy mozzanata is erre utal.