Kategória: Vers

When I Go : Selected French Poems of Rainer Maria Rilke

Rilke’s French poetry appears here for the first time in readable, musical versions. Largely unknown and rarely collected, these poems were written during the euphoria Rilke felt after having completed his greatest German works, the Duino Elegies and the Sonnets to Orpheus. At the same time, Rilke was growing increasingly ill with a rare, undiagnosed form of leukemia. He died just four short years into the production of these poems, and death appears in them as a kindly, unfamiliar figure to be faced with courage and surrender. Five series of poems are featured: Roses, Windows, Affectionate Tribute to France, Valaisian Quatrains, and Orchards.

Zoltán Gábor: Szép versek 1944

Zoltán Gábor a II. világháborús történések jó ismerőjeként ugyanis egy kimondottan furcsa vállalkozásra adta a fejét, és az amúgy a Magvető Kiadó gondozásában már több évtizede minden évben megjelenő Szép versek mintájára megírta ezt a kötet, mégpedig a címből is sejthetően az 1944-es évre vonatkoztatva. A szerző végigveszi az ebben az évben hazánkban megjelenő (természetesen nem az összes, de mindenképpen a legjellemzőbb) verseket számtalan ismert (Áprily, Kassák, Radnóti, Faludy, Weöres) és számtalan mára már teljesen ismeretlen költő tollából, majd azokat elemzi, megjegyzéseket fűz hozzájuk, és összefüggéseket keres.

Térey János: Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba

A szöveg – szemben a mottóban megidézett Zoltán Gábor-művekkel – fantasztikus arányérzékkel adagolja hol Radnóti eklogáit idéző időmértékes soraiban, hol tűpontosra csiszolt prózai mondataiban az iszonyatot, a kisember felelősséghárítását, nyüszítő halálfélelmét, ügyeskedéseit, miközben jönnek az oroszok, van, akit meggyilkolnak, van, aki elmenekül, van, akit kirabolnak, van, aki visszatér.

Fekete Vince: Vargaváros

A kötet megágyaz annak, hogy mozaikos regénnyé olvassuk. Egy-egy visszatérő, utca, domboldal, közért, műhely által kirajzolódik a Vargaváros térképe. Ahogy a kötet borítóján is, eleinte mintha távolról szemlélnénk a házakat, utcákat, majd egyre közelebb kerülünk hozzájuk, megismerjük az ott lakókat, megyünk velük a közértbe, disznóvágásra, lakodalomba.

Oravecz Imre: 1972. szeptember

Az itt szereplő kilencvenkét „egy lélegzetvétellel” elolvasható, egymondatos prózavers olyan természetességgel, átgondoltsággal és lendülettel képes megjeleníteni magát a hétköznapokban megjelenő szerelmet, ami gyakorlatilag utánozhatatlan. Az egyik legelképesztőbb ezekben az átlagosan tizennyolc-húsz sornyi szövegekben az, ahogy megjelenik bennük a szerelem egésze: az első szikrázó pillanatoktól, a mindent háttérbe szorító lángolástól kezdve, az egyre szürkülő és átlagosabbá váló hétköznapokon át a hol fájdalmas, hol végső megnyugvást hozó búcsúig.

Csukás István: Évszakom ​a szerelem

Bevallom őszintén, mostanáig nem is tudtam, hogy Csukás István a nagyszerű meséin kívül verseket is írt. De még milyeneket! Csodálatos, megható, elgondolkodtató költeményeket. Szívet, szemet gyönyörködtető költői képei hol mosolyra fakasztottak, hol könnyeket csaltak a szemembe. A kötet ajánlójában olvastam, hogy valaki nászajándékba Csukás István szerelmes verseinek gyűjteményét kapta, és azóta az egyik lehető legjobb nászajándéknak tartom.

The Forbidden : Poems From Iran and Its Exiles

This moving anthology is a testament to both the centuries-old tradition of Persian poetry and the enduring will of the Iranian people to resist injustice. The poems selected for this collection represent the young, the old, and the ancient. They are written by poets who call or have called Iran home, many of whom have become part of a diverse and thriving diaspora.

The Night I Burned My Origami Skin

The poems comprised in this collection address issues related to loss, longing, desire, on the one hand, and social justice, inequality, and language, on the other hand. I have returned to poetry because I felt that only through this genre I may be able to transfer my latent feelings, push them outside of me. Writing poetry has made me reconnect with my own homo ludens, yet paradoxically I am now more fragmented and slippery than ever, a kaleidoscope ready to be deposited in my readers’hands.