SZTE Klebelsberg Könyvtár
A szöveg – szemben a mottóban megidézett Zoltán Gábor-művekkel – fantasztikus arányérzékkel adagolja hol Radnóti eklogáit idéző időmértékes soraiban, hol tűpontosra csiszolt prózai mondataiban az iszonyatot, a kisember felelősséghárítását, nyüszítő halálfélelmét, ügyeskedéseit, miközben jönnek az oroszok, van, akit meggyilkolnak, van, aki elmenekül, van, akit kirabolnak, van, aki visszatér.
A kötet megágyaz annak, hogy mozaikos regénnyé olvassuk. Egy-egy visszatérő, utca, domboldal, közért, műhely által kirajzolódik a Vargaváros térképe. Ahogy a kötet borítóján is, eleinte mintha távolról szemlélnénk a házakat, utcákat, majd egyre közelebb kerülünk hozzájuk, megismerjük az ott lakókat, megyünk velük a közértbe, disznóvágásra, lakodalomba.
Az itt szereplő kilencvenkét „egy lélegzetvétellel” elolvasható, egymondatos prózavers olyan természetességgel, átgondoltsággal és lendülettel képes megjeleníteni magát a hétköznapokban megjelenő szerelmet, ami gyakorlatilag utánozhatatlan. Az egyik legelképesztőbb ezekben az átlagosan tizennyolc-húsz sornyi szövegekben az, ahogy megjelenik bennük a szerelem egésze: az első szikrázó pillanatoktól, a mindent háttérbe szorító lángolástól kezdve, az egyre szürkülő és átlagosabbá váló hétköznapokon át a hol fájdalmas, hol végső megnyugvást hozó búcsúig.
Bevallom őszintén, mostanáig nem is tudtam, hogy Csukás István a nagyszerű meséin kívül verseket is írt. De még milyeneket! Csodálatos, megható, elgondolkodtató költeményeket. Szívet, szemet gyönyörködtető költői képei hol mosolyra fakasztottak, hol könnyeket csaltak a szemembe. A kötet ajánlójában olvastam, hogy valaki nászajándékba Csukás István szerelmes verseinek gyűjteményét kapta, és azóta az egyik lehető legjobb nászajándéknak tartom.
A „hallgatódzó” olvasó az, aki belső hallásával vizualizálja a betűkből képződő muzsikát, a szólamok harmóniáját, visszhangozva Fodor Ákos költészetét.
This moving anthology is a testament to both the centuries-old tradition of Persian poetry and the enduring will of the Iranian people to resist injustice. The poems selected for this collection represent the young, the old, and the ancient. They are written by poets who call or have called Iran home, many of whom have become part of a diverse and thriving diaspora.
Egész történelmi tudatunkat összefröcskölő őslevesként kerülnek bemutatásra a 2006-os őszi események.
The poems comprised in this collection address issues related to loss, longing, desire, on the one hand, and social justice, inequality, and language, on the other hand. I have returned to poetry because I felt that only through this genre I may be able to transfer my latent feelings, push them outside of me. Writing poetry has made me reconnect with my own homo ludens, yet paradoxically I am now more fragmented and slippery than ever, a kaleidoscope ready to be deposited in my readers’hands.
Tisza Kata hosszú kihagyás után ezzel a kötettel tért vissza az irodalmi véráramba, új irányt adva írói munkásságának. Ő maga pszichoprózaként definiálta az írásait, amik a lélekről és a társadalomról szólnak. Rövid szövegek, de nagyon erőteljesek.
Can it be there was only one summer that I was ten? First published in 1956, May Swenson’s’The Centaur’remains one of her most popular and most anthologized poems. This is its first appearance as a picture book for children. In images bright and brisk and tangible, the poet re-creates the joy of riding a stick horse through a small-town summer. We find ourselves, with her, straddling “a long limber horse with… a few leaves for a tail,” and pounding through the lovely dust along the path by the old canal. As her shape shifts from child to horse and back, we know exactly what she feels.