SZTE Klebelsberg Könyvtár
Azért ez az egyik kedvenc könyvem, mert tele van fantasy elemekkel, és az írónő egy komplex világot felépített. Eredetileg a Szépség és szörnyeteg történetének feldolgozásaként indult a történet, de teljesen új elemeket vitt bele, és végül teljesen eltért tőle. Van benne szerelem, veszteség, és rengeteg érték ami miatt megéri elolvasni.
Viszonylag régen olvastam olyan könyvet, amire könnyű szívvel azt mondhatom, hogy ez igazán rendben volt. Persze, Dűne, klasszik sci-fi, tudom-tudom… de itt valahogy visszatért a régmúlt magyar szak feeling, és nem azért, mert kínzóan rossz volt. A helyén volt itt minden, kérem szépen!
Az Iskola a határon a magyar posztmodern előszobája. Fájdalmasan gyönyörű alkotás, benne mindennek jelképes szerepe van. Bemutatja néhány kamaszfiú szemén keresztül, hogy milyen is felnőtté válni, majd felnőttként visszanézni mindenre. Hogyan változik meg minden az idő múlásával, és a múlthoz viszonyított érzéseink. Mert bármennyire fáj, de csodálatos módon minden úgy van jól, ahogy van.
Zamjatyin regénye egyike a disztópikus regényeknek, amelyekben egy új társadalmi rend uralkodik és minden rendezettnek tűnik. Ha szeretnél szubjektív nézőpontból íródott, graduálisan feltöredező szövegegységet olvasni, a Mi-t nagyon tudom ajánlani. Nem hosszú, az én kiadásom, csak körülbelül 220 oldal, úgyhogy sikerélményhez is könnyen juthatsz, hogy újabb könyvet olvastál el 😉
Ez az a könyv, ami berángatott engem az olvasás világába. Rothfuss nem csak abban volt az első, hogy sikerült neki azt éreztetnie, mintha egy másik világ része lennék, de a protagonista helyébe is tökéletesen sikerült magamat képzeltetnie. Nem tudom, hogy aki olvassa az ajánlómat, az ismeri-e a művet, vagy rajongója-e a fantasy műfajnak, de a mindenképp ajánlom a figyelmébe, mert egyszerűen megragad és magába szív egészen addig, míg bele nem kezdesz a Bölcs Ember félelmébe, ami még el is nyel a világból, ahol most vagy.
A kötelék kétségtelenül jól megírt könyv, de itt nem éreztem azt az elemi erőt, mint a Hajsza esetében. Persze szemét dolog egyiket a másikhoz hasonlítgatni, de mi más választása van ilyenkor az egyszerű olvasónak? Az elbeszélőtechnika ugyanazt a sémát követi, mint az első kötetben, időben és a nézőpontok között is váltogatva áll össze a történet. Továbbra is Leo és családja áll a fókuszban, a jól megérdemelt börtönbüntetésének leteltével vesszük fel az események fonalát. A skandináv krimik sosem csak krimik, legtöbben – én legalábbis – ezért szeretjük őket, és ez A kötelék esetében is igaz.
Én első sorban azokat a nőket és férfiakat gondolom bátornak, akik átéltek hasonlót és képesek ezzel szembenézni, erről az írónővel beszélni, ezt a könyvet elolvasni. Szerintem ez a bátorság. A regényt megírni? Nehéz és megterhelő. De ha ez a könyv akár egy emberen is segít, akár egy ember ráébred arra, hogy nincs egyedül, vagy felnyitja a szemét olyanoknak, akik eddig becsukták, akkor már érdemes volt megírni.
Két éve olvastam ezt a lebilincselő könyvet, amit most ajánlani is szeretnék. Tetszett, hogy a szerző igazán realisztikusan bemutatja a főszereplőnk nem mindennapi „mindennapjait”.
Egy új látásmódot tár elénk ez a könyv, és a történet az utolsó oldalig tartogat meglepetéseket, mély érzelmeket.
Elgondolkodtató, ám közben némiképp szórakoztató novellákat tartogató kötet. Életszerű, 21. századi szituációkról, élethelyzetekről, amibe egykönnyen mi is beleélhetjük magunkat.