Cimke: néphagyomány

John Fire (Lame Deer) – Richard Erdoes: Sánta Őz, a sziú indián sámán

Elnézve mai világunkat, az látszik, hogy az indiánok ősi életmódja, világlátása végképp odaveszett, s ha mégsem, hát ismét veszélyben van. Ugyanakkor, túl az innen nézve hol meghatóan szép és tiszta, hol félelmetes vagy furcsa körítésen, a lényege, a magja ma is vonzó sokunk számára. Hogy lehet-e így élni ma, az nagy kérdés, de hogy sokunkban megpendít mélyen lévő húrokat, az nem vitás. Ha képtelenség is lenne itt és most „lemásolni” egy indián rituálét, a gondolkodásunkba és a mindennapjainkba is be lehet emelni ezt-azt ebből a könyvből, ezért jó szívvel ajánlom mindenkinek, akit vonz a régi bölcsesség, aki szereti és tiszteli a természetet.

Narine Abgarjan: Élni tovább

Az Élni tovább ugyanakkor nem hazudik a címével: megterhelő olvasni, de mégsem a borzalmak hangsúlyosak a könyvben, hanem a szépen felépített katarzisok. Sőt, megkockáztatható, hogy Abgarjan írja a legszebb zárómondatokat, amik sorra szíven döfik az olvasót. Mindezt úgy, hogy az író megismétli az Égből hullott három alma bravúrját, és a novelláskötet úgy életigenlő, hogy közben nem tiszteletlen a veszteségekkel szemben, nem csúszik át olcsó giccsbe, nem használja ki a tragédiát.

Samil Igyiatullin: Az ubir

A könyv műfaját a szerző „horrorelemekkel átszőtt misztikus thrillerként” határozta meg. A történet magával ragadó, és valóban horrorisztikus, azonban több puszta rémtörténetnél. A hagyományok megismerése, a felidézett mesék és a megelevenedő misztikus alakok a hitetlenség, az ismeretlennel való szembenézés és az attól való félelem kérdéskörét tárják az olvasó elé, Nail karaktere pedig hitelesen mutatja be a Z- és alfa-generációra jellemző kiégettséget is.

5 mesés könyv, amit érdemes elolvasni

Boldizsár Ildikó szerint “minden mese annak a példája, hogyan lehet a rendezetlenséget és a káoszt renddé alakítani, azaz olyan helyzeteket teremteni, amelyekben a teljesség vágya irányítja a gondolatokat és a tetteket. Ez a tudás azért nélkülözhetetlen, mert csak így van esélyünk arra, hogy egyszer majd rólunk is elmondhassák: „boldogan éltek, míg meg nem haltak”.”