Ian McGuire: Északi vizeken
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
Mivel a Netflix (anyagi befektetést nem sajnálva) Altered carbon címmel készített egy sorozatot Takeshi Kovacsról, ez jó alkalomnak tűnt, hogy a 2. részt is elolvassam.
Mivel gyakran olvasok vagy nézek krimit és thrillert, ezért nagyon megörültem ennek a könyvnek, mikor felfedeztem a Sci-eszta polcon. Ha már olyan sok történetben főszerepet játszanak a pszichopaták, szerettem volna jobban megérteni a személyiség jegyeiket és gondolkodásukat meghatározó tudományos összefüggéseket.
Az elbeszélés végig E/3.-ben pörög, de fejezetenként más-más szereplők szemszögéből ismerjük meg a történetet, és itt Takami Kósun változatos típusokat vonultat fel az elkényeztetett felsőbbrendű ficsúron át a pszichopatán keresztül az árva lázadó fiúig tényleg nagy a választék, persze különböző módon reagálnak a játékra azaz, hogy csak úgy maradhatnak életben, ha a többi osztálytársuk meghal.
Azoknak is ajánlom, akik már látták a filmet!
Egy erős könyv. Meglátásom szerint pont a krimi szál volt klisés – a lezárásról nem is beszélve. Valójában nem ettől jó, nem ettől lesz húsbavágó élmény.