Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Egyszerűen bizarr, elképesztő, de ugyanakkor elgondolkodtató krimi, 10 egymásnak teljesen idegen ember titokzatos haláláról és annak leleplezéséről.
Cimke: gyilkosság
Volker Kutscher: Elestek márciusban
Kutscher könyve, amellett, hogy fordulatos, és szépen építkezik és vezet végig a nyomozáson, elég részletes történelmi tablót fest a demokratikus végnapokról is. Ami persze azzal is jár, hogy átalakul, majd eltűnik a dekadens, frivol, a szabadságát megélő Berlin.
Ambrose Parry: Minden testek sorsa
Ambrose Parry története olyan, mint a Shrekben állandóan emlegetett hagyma: rengeteg rétegből áll. Ott van benne egy város leírása, meg egy kordokumentum, az 1847-es évé, azután a tudományos kutatások bemutatása, és persze megtalálható benne számtalan érdekes karakter.
Joe Hill: Fekete telefon
Ez a remekbe szabott történetfüzért pontosan az teszi lebilincselő, nehezen letehető olvasmánnyá, hogy Hill minden történetben, sőt szinte minden oldalon képes újra és újra meglepetést okozni. Legfőképpen annak köszönhetően, hogy nem hajlandó prózáját jól ismert műfaji keretek közé beszorítani, így nem csak a horror, hanem sokszor a fantasy, a szociális dráma vagy a sci-fi elemei is bele-beleszűrődnek a novellákba. Amiket az tesz hátborzongatóvá, hogy a mindennapos helyzetekbe, realisztikus életekbe képes a szürreális rémületet belecsempészni.
Alix E. Harrow: Tízezer ajtó
A Tízezer ajtó központi témája a kirekesztés, az előítéletesség és az ebből fakadó sorsszerűség: miként determinálódik valaki sorsának alakulása a származása, bőrszíne vagy éppen társadalmi megítélése által? A könyv hangsúlyozza, hogy a sztereotípiák akarattal, hittel és kitartással meghaladhatók.
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King novelláskötete életművén belül az olvasható szériába tartozik, ami a rajongótáboron kívül tartózkodók számára is élvezhető, értékelhető, emberbarát rövidségű írásokat jelent. Bár, ha jobban belegondolunk, ezek a rövidebb terjedelmű írások – éppen sokoldalúságuk miatt – talán még félelmetesebbek, mint egy komplett regény. Megannyi ötlet – megannyi borzongás. Csak győzzünk egyik hangulatból a másikba kerülni.
Peter May: Vesztegzár
Aki egy disztópiára, poszt-apokaliptikus sci-fire, esetleg orvostechnológiai szakzsargonban bővelkedő technothrillerre számít Peter May regényével kapcsolatban, az vélhetően csalódni fog. Aki viszont szereti a filmszerűen pörgős, számos hatást és alzsánert ötvöző, könnyen olvasható, nem szokványos keretek közt játszódó, aktuális témájú krimiket, az nagy valószínűséggel értékelni fogja a Vesztegzár legtöbb elemét.
Charlotte Link: Rossz döntés
Egy könnyed, kikapcsoló krimire vágytam a téli estéken, ehelyett egy véresen komoly, társadalmi kritikát is ábrázoló, lélektani élveboncolásba csöppentem, ahol a brutalitás mennyisége már egy picit a komfortzónámon kívül volt. És hiába próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy ez csak egy kötet, sajnos valós tényeken is alapulhatna. Charlotte Link nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy megrajzolja a kelet-európai emberkereskedelem portréját, amely igazából egy országokon és felsőbb körökön átívelő, szövevényes hálózat. Egy olyan egység, ha tetszik, pókháló, amely nagy területet fed le, és bárhol támad zavar, szálszakadás, azonnal reagálnak rá, és újraszövik a hálót.
Guillaume Musso: Az írók titkos élete
Raphaël kutatás közben sötét titkokra talál, de kerekedik a 2000-es évek elején induló, majd 2018-ban folytatódó véres bűnügyi történet Mathilde, egy köteg szerelmes levél, a könyvesbolt tulajdonosa és Fawles elbeszélése alapján is. Minden elbeszélő új, váratlan részletekre világít rá, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nem tudjuk többé letenni a regényt.
Agatha Christie: Tíz kicsi néger
Megítélésem szerint a regény hangvétele alapvetően eltér attól, amit Christie-től megszokhattunk. Ebben az esetben sokkal több a belső monológ, ami a mondatok hosszúságában és a szóhasználatban is eltér az események olykor kissé szikár leírásától, ráadásul hiányzik a detektív figurája is. Arról nem is beszélve, hogy a „mindenki mindenre és mindenkire gyanakszik” megoldásnak köszönhetően a Tíz kicsi néger műfajilag sokkal közelebb áll a rém-, mint a detektívregényhez.