Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Nagyon szórakoztató, izgalmas könyv. Egy elképzelt jövőben játszódik és a főszereplő életét követi végig egy élet-halál küzdelemben.
Cimke: filmadaptáció
John Green: Csillagainkban a hiba
A könyv két beteg tinédzser szerelmét mutatja be. Egészen váratlan fordulatokkal és érzelmi hullámvasutakkal.
Jane Austen: Meggyőző érvek
Volt kamaszkoromban egy komolyabb Austen korszakom, amikor emlékeim szerint minden könyvét elolvastam, de ebből semmire sem emlékeztem. Nem egy ismert regény, lehet, hogy nem is olvastam anno, vagy csak nem voltam elég érett, hogy értsem. Most nagyon tetszett Anne bölcsessége és gondolkodásmódja. Még mindig imádom Austen stílusát, a gyönyörű mondatait, tájleírásait, jellemeit.
Rick Remender: Orgyilkos osztály 1. : 1987, Reagan-nemzedék
Ebben a történetben az az izgalmas, hogy bár a gyilkolás művészetét tanulják a szereplőink, a valódi fenyegetés az életükből ered: van, akit előbb-utóbb utolér a múltja, és van, aki még mindig nem tudott leszámolni vele. A drogos víziók, a vérbő erőszak mellett viszont megismerhetünk pár súlyosan traumatizált lelket, akik közül néhányan már túl is vannak pár emberölésen, míg a többiek még csak most kezdik átlépni ezt a határvonalat.
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Albert Camus regénye, A pestis például reneszánszát éli, de biztosan van olyan olvasó is, aki García Márquez Szerelem a kolera idején című nagyregényét veszi majd kézbe, remélve, hogy megérthet valamit az emberi életről a járványok alatt. A vaskos kötet azonban címe ellenére alig, mindössze néhány oldalon foglalkozik a kolerával, mégsem okoz csalódást, mert olyasmiről szól, ami nagyon is fontos most: a várakozásról, a türelemről és az élet halállal szembeni határtalanságáról.
Frank Herbert: Dűne
Viszonylag régen olvastam olyan könyvet, amire könnyű szívvel azt mondhatom, hogy ez igazán rendben volt. Persze, Dűne, klasszik sci-fi, tudom-tudom… de itt valahogy visszatért a régmúlt magyar szak feeling, és nem azért, mert kínzóan rossz volt. A helyén volt itt minden, kérem szépen!
Ottlik Géza: Iskola a határon
Az Iskola a határon a magyar posztmodern előszobája. Fájdalmasan gyönyörű alkotás, benne mindennek jelképes szerepe van. Bemutatja néhány kamaszfiú szemén keresztül, hogy milyen is felnőtté válni, majd felnőttként visszanézni mindenre. Hogyan változik meg minden az idő múlásával, és a múlthoz viszonyított érzéseink. Mert bármennyire fáj, de csodálatos módon minden úgy van jól, ahogy van.
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos (John Cleaver 1.)
Egy új látásmódot tár elénk ez a könyv, és a történet az utolsó oldalig tartogat meglepetéseket, mély érzelmeket.
Rick Riordan: A villámtolvaj (Percy Jackson és az olimposziak 1.)
Bárki, aki szereti az izgalmakat, a fordulatokat, a jó poénokat és nem utolsó sorban a görög mitológiát (ez nem annyira fontos, hogy szeresse, úgyis megváltozik a véleménye ez után), az nem fogja tudni letenni ezt a könyvet.
Philip Pullman: Északi fény (Az Úr Sötét Anyagai 1.)
Ez lassan ment, meg persze ez is kicsit csalás volt, hiszen láttam a sorozatot, tehát az alapsztori tiszta volt (és hallottam Joe Tandberg hangját Iorek Byrnison minden mondatánál). De egy élmény volt. Jól esett végre nem egy passzív főszereplőt követni. Lyra nyilván nem a tipikus 11-12 éves jegyeket hozza, lehet, hogy nem ő lesz a legszimpatikusabb karakter ever, de mindenképp értékelendő a fejlődése, és az önálló gondolkodásra és döntésre való hajlandósága.