Aldous Huxley: Szép új világ
Számomra nagyon meghatározó könyv ez, mert egy olyan jövőképet vetít elénk, ami már nincs is olyan messze és nem kizárt a megvalósulása. Ajánlom mindenkinek, aki szereti Orwellt és a fiktív jövőképeket.
Cimke: disztópia
Christopher Paolini: Álmok a csillagok közt
Az új Paolini-könyv egy tipikus, valahonnan ismerős, újszerű, mégis komfortzónán belül maradó űreposz, aminek minden elemével találkoztunk már, ezért bátran és rajongással fogyaszthatjuk anélkül, hogy túlságosan megviselné a gyomrunk.
Ray Bradbury: Marsbéli krónikák
Elsősorban azért lenyűgöző a könyv, mert érzelmileg roppant bátor – sokkal bátrabb, mint amit a mai sci-fi és fantasy fősodor megenged magának. Azt hiszed, George R.R. Martin merész volt, amikor az első könyve végén lefejezte Nedet, vagy mert megírta a véres esküvőt? Bradbury kacagna rajta; az ő történetei az ember valódi (mármint „nem fantázia-világbeli, hanem benned is mindennap létező”) érzelmeivel dolgoznak; ő megenged magának olyan végkicsengéseket, amik a fikciós műfajok minden megszokott sémájával szembemennek, és empatikus lelkedet kifacsarják. És ebből az írói bátorságból néhány valóban nagyszerű novella keletkezett, a hangvétel és alműfajok nagy változatosságában: kalandos sci-fi, apokaliptikus és posztapokaliptikus történetek, disztópia, horror.
Moskát Anita: Irha és bőr
Az írónő egyik legnagyobb erőssége, hogy az általa teremtett világokban nagyon átgondoltan, logikusan és realisztikusan építi fel a társadalmi-politikai rendszerek működését. Rendkívüli módon ért a hangulatteremtéshez, ami az Irha és bőrben különösképp zseniálisra sikerült. A helyszínválasztásai jól megfontoltak, szorosan kapcsolódnak az események sorozatához, érezhető olvasás közben, hogy mindennek pontosan meghatározott szerepe van a történetben. Ami azonban igazán érdekessé teszi a sztorit, hogy három, teljesen különböző helyzetű főszereplő nézőpontján keresztül láthatjuk ugyanazt a világot.
Sayfo Omar: Allah tágas földje
Az Allah tágas földje egy igazi disztópia. Egy európai nagyvárosban az egységes európai szuperállam, a Páneurópai Szövetség területén játszódik, pontosabban annak bevándorlók lakta Zónájában. Főszereplője pedig Naszím, aki mintha Matthieu Kassovitz Gyűlöletéből lépett volna elő. Identitásában sokkal, de sokkal fontosabb a boksz, a hiphop meg az online RPG, mint az otthonról hozott hagyományok. Naszím személyes elszigetelődése párhuzamosan – és szoros összefüggésben – alakul az Páneurópai Szövetség rendőrállami fordulatával.
Margaret Atwood: Testamentumok
Természetesen azt, amit a legkevesebben jósoltunk, de tán a legtöbben vártunk tőle: folytatás helyett kvázi-kiegészítést ír, úgy, hogy az érvényes lehet a sorozat mellett is (hisz simán belesimulhat June sorozatbéli útja, legalábbis eddig), de olvasható és érvényes a sorozat ismerete nélkül is. A szolgálólány (ki az eredeti regényben névtelen) meg is jelenik, meg nem is. Meséje (mely az eredeti regény zárásában megjelenített történelmi konferencia résztvevői előtt még kétes hitelességű) folytatódik is meg nem is. Szerzőnk fókuszt vált, új elbeszélőket választ és más kontextusba helyezi Gileád kétes tündöklését és bukását.
Stephen King, Owen King: Csipkerózsikák
A Csipkerózsikák két részből áll: az első fele a járvánnyal foglalkozik, és elhelyezi „a gyalogokat a sakktáblán”. Sok a karakter, de Stephen King rutinosan mélyíti őket annyira, hogy ne okozzon gondot eligazodni köztük, és szépen felépíti a köztük fennálló viszonyrendszert. A történet másik fele a börtön ostromának leírása, valamint az alvó nők sorsának bemutatása.
Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen
Mi történt volna, ha a negyvenes években egy náciszimpatizáns celebritást választanak Amerika első emberének? Philip Roth alternatív Amerikájában az antiszemita Charles Lindbergh nyeri az elnökválasztást, az amerikai zsidó közösség mindennapjait pedig egyre inkább a bizonytalanság és a kiszolgáltatottság jellemzi.
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
A könyv nagyon érdekes kérdéseket vet fel a jövőbeli életünkkel kapcsolatban. Igaz, hogy a könyv 1950-es években íródott, Bradbury mégis kísértetiesen jól tippelt, a média és a tömeg kapcsolatával kapcsolatban. Lehet hogy oda kéne figyelnünk intő szavaira.
Suzanne Collins: Az éhezők viadala
Nagyon szórakoztató, izgalmas könyv. Egy elképzelt jövőben játszódik és a főszereplő életét követi végig egy élet-halál küzdelemben.