Cimke: 20. század

John Lennon levelei és feljegyzései

És valóban, ami kiderül ebből a bevásárlólistától nyílt leveleken át a New York Times-ba írt könyvismertetőkig terjedő, családi, ellenséges és rajongói üzeneteket egyaránt tartalmazó gyűjteményből az az, hogy John Lennon elkötelezett idealista, (többnyire) hű szerelmes, néhol trágár, máskor hétköznapi, kissé impulzív figura volt, akibe nem kevés kreativitás szorult.

Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság

Kifogástalan krimi, mindenki kedvenc kis belgájával. Adott egy halott, egy gyilkos és egy módfelett ügyesen kitervelt gyilkosság, mi kéne több? Agatha Christienek ismét sikerült megvezetnie, pedig ha használjuk a „szürke agysejtjeinket” láthatjuk, hogy a megoldás végig az orrunk előtt volt.

Arrigo Sacchi, Luigi Garlando: Halhatatlanok : így forradalmasítottam a labdarúgást az AC Milannal

Az AC Milan 1989-ben 20 év után nyerte meg újra a BEK-et. Az olasz klub sikere azért szólt hatalmasat, mert Arrigo Sacchi vezetőedző nem a hagyományos olasz futballra jellemző módon érte azt el, hanem az 1970-es évekbeli Ajax letámadásos focijának továbbgondolásával, látványos támadójátékkal. A ’Halhatatlanok’ c. könyv ennek a győzelemnek és futballforradalomnak állít bravúrosan megírt emléket.

„Az élet zenéjét a nők adják”

Bár napjainkban főleg virág, csokoládé és apró figyelmességek kapcsolódnak a nőnaphoz, az ünnep története sajnos sokkal szomorúbb. 1857. március 8-án negyvenezer New York-i női munkás tüntetett a jobb fizetés és a rövidebb munkanap reményében (akkoriban még a 12 óra átlagosnak számított). A tömeget brutális rendőri fellépéssel fékezték meg. 1908-ban ismét New Yorkban tiltakoztak...

Giovanni Catelli: Camus halála

A sokat sejtető cím és fülszöveg könnyen felcsigázhatja mind a Camus-életmű elkötelezett olvasóit, mind az összeesküvés-regények lelkes rajongóit. Ugyanis a Nobel-díjas írót alig 46 éves korában, a lehető legváratlanabb módon, egy szerencsétlen közúti balesetben érte a halál, ötvenkét évvel ezelőtt. És ahogy ez sok híres, elismert ember halálakor lenni szokott, a közvélemény és az utókor nem képesek elfogadni a halál mindenkire leselkedő banalitását, éppen ezért különböző, – olykor persze valós –, elméletekkel próbálják szeretett írójuk, elnökük, színészük, művészük halálát valamiféle értelemmel felruházni.