Wesley Chu: Időrabló
Sok divatos elemből áll össze ez a történet. Az eleje határozottan fogyaszthatóbb volt, mint a vége, bevallom, a szerelmi szál engem nem fogott meg, és elég nyűgösre is sikerült.
Sok divatos elemből áll össze ez a történet. Az eleje határozottan fogyaszthatóbb volt, mint a vége, bevallom, a szerelmi szál engem nem fogott meg, és elég nyűgösre is sikerült.
Ez rendben volt. Nagyon is. Marko Kloos egy olyan military sci-fit írt, ami ugyan nem tobzódik az eredeti ötletekben, de nincs is benne hiba. Főszereplőnk, Andrew Grayson a kiélt és túlnépesedett Földről igyekszik megpattanni, ennek pedig egyetlen útja van a nem túl vidám jövőben, ha katonának szerződik.
Mit tud ez a könyv, ami ennyire tetszik az olvasóknak? Valódi gyöngyszem vagy csak hype? Egyáltalán minek olvassuk: teológiai fejtegetés, vallásos irodalom vagy sci-fi? Nem folytatom, mert számos olyan kérdést lehet feltenni, amelyekre nincs egyértelmű válasz, kezdve azzal, hogy egyáltalán nem mindegy, hívő vagy ateista, sci-fiben járatos vagy járatlan befogadóról van szó.
Képzelj el egy világot, ahol nincs mágia, csak tudás. Ezt a borzasztó méretű tudást egy könyvtár őrzi, írója és fő könyvtárosa Apa – mondjuk úgy, többé-kevésbé Isten. Vagy valami olyasmi. Apa 12 tanítványt vesz magához, aki a 12 tudomány, vagyis a 12 katalógus ismerői és gyakorlói lesznek. Ezek közül egy főszereplőnk, Carolyn. A tanulási módszertan valahol a brutális, az embertelen és a totálisan romboló között húzódik, így fiatal felnőttkorukra lelkileg sérült és változó mértékben őrült lesz mindegyikük. Na, ez az alapszituáció.
Összességében elégedett vagyok a lezárással, ez a sorozat hozzám sokkal közelebb áll, mint az Első törvény ciklus. Kellően realista, kidolgozott, nem bánik itt sem kesztyűs kézzel a szereplőivel, de nem olyan erőltetetten gusztustustalan, mint a korábbiak.
Többször tapasztaltam már, hogy a díjaknak nem kell mindig bedőlni. Meg ugye ez YA könyv.
Mivel a Netflix (anyagi befektetést nem sajnálva) Altered carbon címmel készített egy sorozatot Takeshi Kovacsról, ez jó alkalomnak tűnt, hogy a 2. részt is elolvassam.
Teljesen változó olvasási élményt adott a könyv, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Azt meg kell hagyni, nagyívű sci-fi családregény született – de sajnos a dinasztiák egymás közötti harca és a szembenálló gazdasági érdekek nem kötöttek le eléggé. Az első kötet főszereplőjeként felvonultatott Adriana Corta halála előtti történetmesélése (gyónása) viszont a könyv legjobb...
Jó ötletek, változó színvonalú kidolgozással. Körülbelül így tudnám összefoglalni. 3 nézőpontból áll össze ez a posztapokaliptikus történet. Olyan világban járunk, ahol a természeti katasztrófák mindennaposak, a túlélés a legfontosabb.
„A Napok romjai és a Ne engedj el szerzőjének, Kazuo Ishigurónak az új regénye a felszínen egy sárkányos-kardozós mese, de valójában a kollektív emlékezet és felejtés – adott esetben véres következményekkel járó – témáját vizsgálja.”