Kategória: Sci-fi, fantasy

Marko Kloos: Frontvonalak

Ez rendben volt. Nagyon is. Marko Kloos egy olyan military sci-fit írt, ami ugyan nem tobzódik az eredeti ötletekben, de nincs is benne hiba. Főszereplőnk, Andrew Grayson a kiélt és túlnépesedett Földről igyekszik megpattanni, ennek pedig egyetlen útja van a nem túl vidám jövőben, ha katonának szerződik.

Grégory Samak: A Titkos könyv

Mit tud ez a könyv, ami ennyire tetszik az olvasóknak? Valódi gyöngyszem vagy csak hype? Egyáltalán minek olvassuk: teológiai fejtegetés, vallásos irodalom vagy sci-fi? Nem folytatom, mert számos olyan kérdést lehet feltenni, amelyekre nincs egyértelmű válasz, kezdve azzal, hogy egyáltalán nem mindegy, hívő vagy ateista, sci-fiben járatos vagy járatlan befogadóról van szó.

Scott Hawkins: Az ​Égett-hegyi könyvtár

Képzelj el egy világot, ahol nincs mágia, csak tudás. Ezt a borzasztó méretű tudást egy könyvtár őrzi, írója és fő könyvtárosa Apa – mondjuk úgy, többé-kevésbé Isten. Vagy valami olyasmi. Apa 12 tanítványt vesz magához, aki a 12 tudomány, vagyis a 12 katalógus ismerői és gyakorlói lesznek. Ezek közül egy főszereplőnk, Carolyn. A tanulási módszertan valahol a brutális, az embertelen és a totálisan romboló között húzódik, így fiatal felnőttkorukra lelkileg sérült és változó mértékben őrült lesz mindegyikük. Na, ez az alapszituáció.

Ian McDonald: Újhold (Luna 1.)

Teljesen változó olvasási élményt adott a könyv, hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel. Azt meg kell hagyni, nagyívű sci-fi családregény született – de sajnos a dinasztiák egymás közötti harca és a szembenálló gazdasági érdekek nem kötöttek le eléggé. Az első kötet főszereplőjeként felvonultatott Adriana Corta halála előtti történetmesélése (gyónása) viszont a könyv legjobb...