David Foster Wallace: Végtelen tréfa
Úgy érzem, ez volt az eddigi egyik legmeghatározóbb olvasási élményem. Olvassa el más is, aki meri!
Kategória: Szépirodalom
Sjón: Az Argó suttogása
Isteni és emberi idő és tér találkozik össze Sjón Az Argó suttogása című kötetének lapjain, amiben a szerző kettős utazásra invitál: egy az Északi-tengeren a II. világháború után, egy az argonautákkal az Aranygyapjú nyomában.
Leonora Carrington: A hallókürt
Hogyan menti meg a Földet egy csapat szenilisnek ítélt vénasszony? Hogyan tárulnak fel a legelképesztőbb kalandok, miután a 92 éves narrátor egy hallókürtöt kap ajándékba? Mi köze mindehhez egy kacsintó apácának?
Selja Ahava: A nő, aki szerette a rovarokat
Aki egy valóban különleges nézőpontú regényre vágyik, annak tökéletes választás lehet A nő, aki szerette a rovarokat.
Giulia Caminito: A tó vize sohasem édes
A nehezített pályán történő felnövekvés egy kislányból nővé érő, lángolóan vörös hajú főhős története, aki a benne lakozó düh és elszántság elegyéből tüzeket gyújt maga körül, amerre jár.
Kazuo Ishiguro: Napok romjai
Az olvasó pedig elkerülhetetlenül a hatása alá kerül, és még örülhet, ha saját élete alapos megvizsgálása után sem kell többet megállapítania, mint hogy lám, ez a könyv csodálatosan ad elő egy rossz példát, egy olyan életről, amiben bizonyos nézőpontból ugyan megvolt a méltóság, a tartás, de valójában elhibázott döntésekkel előidézett személyes tragédiákkal van tele.
Susan Taubes: Elválás
Egyszerre memoár, tudatfolyam-leírás, generációkon átívelő családkrónika, és akkor a levél- és drámabetétekről még nem is beszéltünk.
Alice Munro: Valamit el akartam mondani
A tiszta udvarok rendes házainak falai között súlyos poklok, várakozással, hazugsággal, önáltatással teli életek rejtőznek. A Valamit el akartam mondani tizenhárom hosszú elbeszélése is egy-egy ilyen bemetszés, mely egyszer sem válik igazán tragikussá, csupán nyomasztóvá és nyugtalanítóvá, éppen ezért nagyon is ismerőssé.
Damon Galgut: Az ígéret
Az ígéret egy olyan fájdalmasan ismerős diszfunkcionális család története is, ahol a közös hallgatás végül belülről emészt el mindenkit, mindenkit a maga módján és idejében.
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg
Sorsok és nyelvek fonódnak össze a kötet lapjain, hőse pedig egy soknevű lány, akinek a története fehér foltokkal van tele, miközben a történelem bebizonyítja, hogy a pusztítás nyomán emberek úgy tudnak kihullani az emlékezetből, mintha soha nem is léteztek volna.