Alice Munro: Nyílt titkok
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Carstairs nevű város, valahol Kanadában. Ez a város telis-tele volt emberekkel és az ő történetükkel. Alice Munro Nobel-díjas író pedig leült, hogy elmesélje mindezt nekünk.
Author: Kritikus
Margaret Atwood: Pénelopeia
Erre keresi (és adja meg) a választ Atwood, aki Penelopé szemszögéből meséli el a történetet, gyerekkorától egészen napjainkig, hiszen Hádész birodalmában máig ott bóklásznak a halottak, semmit sem feledve. Ettől a sajátos nézőponttól az egész időtlenné válik, egyrészt mert a napjainkat is ismerő Penelopé anakronizmustól sem riad vissza mondandójában, másrészt mert ez a verzió messze nem egyezik a hivatalos változattal.
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
És kezdetét veszi a filozófus és a pszichiáter intellektuális párharca egy csoportterápia keretein belül – amit leginkább úgy lehetne leírni, hogy ilyen lenne, ha a filozófiáért rajongó, szépíróként is sikeres, amúgy gyakorló pszichiáter Irvin D. Yalom beültetné saját terápiás csoportjába Arthur Schopenhauert. Végülis hajszál híján ez történik: Julius beülteti utolsó terápiás csoportjába a Schopenhauer modern kori reinkarnációjának szerepében tetszelgő Philipet. Nem titkolt szándéka, hogy a csoport dinamikája rést üssön Philip embergyűlölő páncélján – ezzel együtt elültesse benne a terapeutaként nélkülözhetetlen empátia magját. Arra persze egyikük sem számít, mit hoz felszínre kettejükből és a csoport többi tagjából mind Philip megjelenése, mind Julius betegségével kapcsolatos bejelentése.
Margaret Atwood: Boszorkánymagzat
Shakespeare felvállalja a csodát. Atwood gyanúba keveredik, hogy cinkelt lapokkal játszik, és az irreálisat adja el csodának. Nem biztos, hogy baj, mindenesetre gyanús – az olvasó zavartan tötyörög a fegyintézet kapuját őrző két tréfás ajtónálló előtt, akik folyton hagyják magukat átverni: őket veri át a szerző, vagy engem, vagy magát? Mindenféle átverésre vevők vagyunk – jó volt olvasni.
Jonathan Littell: Jóakaratúak
Sokféleképpen ábrázolták már a nácikat a magas és a populáris kultúrában: a leggyakrabban persze árja gyilkoló-robotokkal találkozunk, de számos kreatív megoldás is született az évek során. A „Nácik újragondolva” verseny nevezői között találhatunk videojátékhősöket, burleszkbe illő diktátorokat, zombikat, sőt még magát Donald Kacsát is. Ezekből a kétségtelenül látványos, de felületes ábrázolásokból pont a legérdekesebb maradt ki: milyen lehetett ambiciózus pályakezdőnek lenni a Harmadik Birodalomban?
Chuck Palahniuk: Harcosok klubja
Chuck Palahniuk egyszerű, velős mondatokban mesél, kissé lázálomszerűen ugrálva, de aki ismeri már a történetet, annak egy pillanatra sem fognak gondot okozni a hirtelen váltások – és ez a zseniális adaptálást dicséri –, szinte pörögnek a filmkockák a szemed előtt. Hatásos és jól megfilmesíthető anyag, de az író művészi magaslatokkal nem fárasztja magát, sokkol a nyerseségével és képtelen vízióival. Cselekményességével inkább forgatókönyvszerű, a leírások inkább szimbolikusságuk miatt szerepelnek, a monológok filozofikussága egyszerűségre törekszik, hogy mindenki megértse és magáévá tehesse őket. Így viszont a regény gyorsan és addiktívan olvasható.
Grégory Samak: A Titkos könyv
Mit tud ez a könyv, ami ennyire tetszik az olvasóknak? Valódi gyöngyszem vagy csak hype? Egyáltalán minek olvassuk: teológiai fejtegetés, vallásos irodalom vagy sci-fi? Nem folytatom, mert számos olyan kérdést lehet feltenni, amelyekre nincs egyértelmű válasz, kezdve azzal, hogy egyáltalán nem mindegy, hívő vagy ateista, sci-fiben járatos vagy járatlan befogadóról van szó.
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér
Báró Wenckheim hazatér, mondja a 2016-os regény címe, és ahogy a szövegben az olvasó előrehalad, mintha valóban arról volna szó, hogy a Dél-Amerikába származott magyar arisztokrata hazatér szülőföldjére, egy meg nem nevezett, de könnyen azonosítható Békés megyei városba.
André Aciman: Szólíts a neveden
Azaz a Szólíts a neveden a hedonizmus könyve, de a hedonizmus melankóliájáé: az élvezkedéssel együtt járó lelkifurdalást és szégyent sem hallgatja el. A vágy és az undor itt végig kéz a kézben jár – Aciman nem titkolja, hogy a test néha másra vágyik, mint a lélek, ami mindkét téren szenvedésekhez vezethet. A két fiatal férfi a teljes érzelmi skálán végigmegy a nyári hetek alatt, ami csak még feledhetetlenné teszi az együtt töltött időt.
Molly Bloom: Elit játszma
A Molly Bloom élettörténetéhez hasonló sztorikra szokták az újságírók azt mondani, hogy „a téma az utcán hever”.