SZTE Klebelsberg Könyvtár
Az Apropó nélkül bepillantást enged e mögé az ellentmondásos személyiség mögé, a végeredmény pedig kísértetiesen emlékeztet a könyv tárgyául szolgáló személyre. Itt-ott megkérdőjelezhetők az állításai, végletesen szubjektív, de a végig érezhető önmarcangolás, valamint az egész művet átható sajátos humor átsegíti az olvasót a könyv kevéssé sikerült részein.
Egy könnyed, kikapcsoló krimire vágytam a téli estéken, ehelyett egy véresen komoly, társadalmi kritikát is ábrázoló, lélektani élveboncolásba csöppentem, ahol a brutalitás mennyisége már egy picit a komfortzónámon kívül volt. És hiába próbáltam magam azzal nyugtatni, hogy ez csak egy kötet, sajnos valós tényeken is alapulhatna. Charlotte Link nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy megrajzolja a kelet-európai emberkereskedelem portréját, amely igazából egy országokon és felsőbb körökön átívelő, szövevényes hálózat. Egy olyan egység, ha tetszik, pókháló, amely nagy területet fed le, és bárhol támad zavar, szálszakadás, azonnal reagálnak rá, és újraszövik a hálót.
Saul Austrelitz hamisítatlan rajongóként írta meg A Jóbarátok-generáció című kötetét: nem is rejti véka alá, hogy nem csupán az újságírói kíváncsiság hajtotta a Jóbarátok háttérsztorijának bemutatása felé. A kötet célja határozottan tényfeltáró, erre utal is az alcím: Mi zajlott a színfalak mögött? Segítségével feleleveníthetjük a legviccesebb jeleneteket, beleshetünk a sorozat készítésének fortélyaiba, és persze az utóéletéről is olvashatunk.
Változatos témájú, komoly hangvételű és humoros cikkek halmaza ez a válogatás. Sok évvel ezelőtti publicisztikák, ám úgy vannak megírva, hogy abból a mai újságírók is sokat tanulhatnak, és az olvasók érdeklődésére is számot tarthatnak. Egészen kivételesen kelti fel a figyelmet a teljesen hétköznapi, jelentéktelen dolgok, események iránt ugyanúgy, mint a nagy horderejű, nagy jelentőséggel bíró tények iránt.
Kicsit olyan érzés ezt a könyvet olvasni, mintha fogtam volna a bölcsész, társadalomtudós és mérnök haverjaimat, és egy kocsmában filozofálva arról kezdtünk volna el beszélgetni, hogy milyen lehet a jövő. A tudományos szövegeket rendkívül közérthetően fogalmazza meg a könyv, mégsem ereszkedik le a legkevésbé sem a kevésbé tájékozott olvasó szintjére. Rendkívül sok a magyarázat a könyvben, ami nem hogy rontana az élményen, hanem teljesen egyértelművé teszi, hogy a szórakoztatáson túl edukációs célja is van a könyvnek.
A könyv jó eséllyel még azoknak is rejt újdonságot, akik járatosak az erdőkben és azok tudományában, ám elsősorban az alkalmi kirándulóknak íródott. És Wohllebentől nemcsak azt tudjuk meg, hogy miért nem jó ötlet a talajhoz közeli bogyós gyümölcsökből eszegetni, ellenben mi az, amit megehetünk, ha véletlenül ott ragadnánk az erdőben; mit tehetünk a kullancs-, szúnyog- és egyéb csípések ellen, netán, hogy mennyi esélye van annak, hogy őzet vagy vaddisznót lássunk.
Azonban a fő feladatát ellátja a kötet. Segít megismerni és megkedvelni Spielberget, így mindenkinek ajánlott, aki kicsit is érdeklődik az igazi mozi iránt, amelyben nemcsak látványos akciójelenetek bombáznak minket, de van bennük szív és lélek is. Mivel Spielberg maga is örök kamaszként, gyermeki lelkesedéssel készítette és készíti továbbra is a filmjeit, nézőinek megadja a lehetőséget, hogy alkotásait újra és újra megnézve visszarévedjenek az idilli gyerekkorba, amikor még hihető volt, hogy egyszer belőlünk is lehet Indiana Jones, vagy E. T. hozzánk is ellátogathat.
Bár ez a könyv a szépirodalmi művek közt a romantikusok közé tartozik, és valóban sok romantikus epizódot tartalmaz, természetesen helyet kap benne a szerelem is, de a regényben számtalan komoly problémát feszegető részletet is találhatunk, ha jól figyelünk. Olyan témákat érint, mint az öngyilkossági kísérlet, az elnyomó házasság (hiszen Marianne a házasságában nem egyenrangú félként jelenik meg, hanem a férje teljes mértékben uralkodik rajta), a társas magány, a halál, az idősödés, a válság és az újrakezdés.
Éric Vuillard könyve az ellentmondásokra épül. Bár alig százoldalas ez az aprócska, könnyű kis kötet, mégis brutálisan súlyos témákat tárgyal. Bár látszólag fesztelen és szórakoztató, valójában megható és ledermesztő. A 21. Század Kiadó gondozásában megjelent Napirend az Anschluss egy kevésbé ismert, igaz változatát meséli el, és azt, hogyan ragadta a félőrült Hitler magához a hatalmat, míg Európa legnagyobb politikusai buta mosoly mögé rejtették fájdalmas tétlenségüket.
A kapitány lány iránti csodálata annak meg nem értése miatt szorul ebbe a szörnyű útvesztőbe. Störr, ez az egyszerű lélek a bohém Lizzy kedvteléseit éppúgy képtelen megérteni, mint művészetek iránti fogékonyságát, de legfőképp bonyolult gondolkodásmódját. A tehetetlenség dühbe fordul, az elvakult szenvedély pedig vad elméleteket, képzeteket és (bal)jóslatokat szül. Amelyek végül beteljesítik magukat.