Viktor Jerofejev: A nagy gopnyik
„A Nagy Gopnyik az egyik legfontosabb mű lehet mindazok számára, akik próbálják megérteni Oroszországot, Putyin rendszerét és az ukrajnai háború indítékait.”
„Jerofejev szerint az ifjú Putyin tipikus gopnyik volt, pontosabban e szubkultúra olyan eszményi képviselője, akiben összesűrűsödött a lassanként az egész orosz társadalmat átható gopnyik lelkület – azaz szó sincs róla, hogy diktátorként rákényszeríti az orosz népre az akaratát. Úgy gondolkodik és cselekszik ő, ahogy az oroszok többsége elvárja a cártól. Az ukrajnai háborút ők akarták, Putyin jó főgopnyikként csak tette és teszi, amit elvárnak tőle: részben azért, mert unatkozott, részben azért mert felgyűlt benne az a sértettség és düh, ami a gopnyikság fűtőanyaga. Végtelenül pesszimista ez a koncepció, úgyhogy jókora lelkierő kell Jerofejev könyvének elolvasásához – lényegében az a végkicsengése, hogy mindez elkerülhetetlenül el fog vezetni az atomfegyver bevetéséhez; és Oroszországon – meg a világon – csak valami csoda segíthet.
Ráadásul a könyv szerves eleme (a sok szervetlen és szerintem fölösleges elem mellett) a világ butulásának gyakran felsorolásos leírása; e butulás miatt aztán az első és Nagy Gopnyik mellett a világban egyre több kisebb gopnyik jelenik meg – a demokráciának lassan mindenhol befellegzik, és a gopnyikosodó szavazópolgárok mindenütt egyre inkább az ilyen alakokat választják meg főnöknek: a hasonlóan zagyva ideológiájú, cinikus, dühös, kulturálatlan bűnözőket.”
M. Nagy Miklós teljes kritikája itt olvasható.
Budapest: Atlantic Press, 2024

