Fekete Vince: Vargaváros
„A kötet megágyaz annak, hogy mozaikos regénnyé olvassuk. Egy-egy visszatérő, utca, domboldal, közért, műhely által kirajzolódik a Vargaváros térképe. Ahogy a kötet borítóján is, eleinte mintha távolról szemlélnénk a házakat, utcákat, majd egyre közelebb kerülünk hozzájuk, megismerjük az ott lakókat, megyünk velük a közértbe, disznóvágásra, lakodalomba.”
„E kötet szereplői titkokat őriznek, színes felszínt mutatnak, miközben magukban sebeket, fájdalmakat hordoznak. Kívül a természet, a rend, a csend – belül a múlt, az emlékek zakatolása, a feszültség. Egyszerű emberek, akik tartják a hagyományokat, de nem válnak saját maguk paródiájává.”
„A különböző nyelvi játékok, olykor a központozás hiánya, megdolgoztatja az olvasót. Ezt a kötetet nem elég egyszer elolvasni. Nagyon sűrű szöveg, amely emlékeztet minket, ideje van az olvasásnak és az elmélyülésnek. A versek ugyanolyan jól működnek, ha felütjük a könyvet, véletlenszerűen olvasunk el egyet, és abban az esetben is mikor az elejétől kezdve haladunk a vége felé. Ám utóbbi esetben megszületik a térélmény, kirajzolódik bennünk a város térképe, múltja, jelene.”
Balázs Júlia teljes kritikája itt olvasható.
Budapest : Magvető, 2019
