Cimke: Betűevők ajánlásával

Drago Jančar: Ma ​éjjel láttam őt

Öt ember elbeszélésből áll össze egy hatodik, Veronika története. Egy kicsit tartottam tőle, mert a fülszövegben azt olvastam, hogy lassú, és azt hittem, túl szépirodalmi szöveg lesz nekem, de meglepően olvasmányos a nyelvezete, gyorsan belefeledkeztem a történetbe. Jól fel van építve, ahogy jönnek egymás után a szereplők, akiket az előzőek elbeszéléséből ismerünk meg. Háború utáni emberi sorsok.

Margaret Atwood: Pénelopeia

Erre keresi (és adja meg) a választ Atwood, aki Penelopé szemszögéből meséli el a történetet, gyerekkorától egészen napjainkig, hiszen Hádész birodalmában máig ott bóklásznak a halottak, semmit sem feledve. Ettől a sajátos nézőponttól az egész időtlenné válik, egyrészt mert a napjainkat is ismerő Penelopé anakronizmustól sem riad vissza mondandójában, másrészt mert ez a verzió messze nem egyezik a hivatalos változattal.

Phyllis T. Smith: Én, Lívia

Jó hangulata van, nem kevés művelődéstörténeti érdekességgel ételekről, ruhákról, úgy általában a római életmódról. Történelmileg is hitelesnek tűnik, megvannak a fontos és a kevésbé ismert, nem olyan fontos események, bár néhány évszám nekem hiányzott belőle. Tetszett a két főszereplő jellemábrázolása, hogy mindketten erősek és intellektuálisan is társai egymásnak.

5+1 könyv Szabó Magdától

Szabó Magda Kossuth-díjas író, műfordító, költő, a magyar irodalom kiemelkedő képviselője, az egyik legtöbbet fordított magyar szerző. Regényein generációk nőttek fel, mindannyian tudunk mondani legalább egy művét, amit olvastunk, szerettünk. Itt vannak a mi kedvenceink.

5 könyv Umberto Ecotól

Umberto Eco irodalomtudós volt, hatalmas műveltséggel és sok-sok kiadott könyvvel. Nehéz olvasmány, mert sok utalás és filozofikus gondolat van a műveiben, hatalmas tudását nem mindig tudja könnyen érthetően átadni, de érdemes kitartani, vagy újra és újra nekikezdeni. Olvassunk Eco-t, mert érdemes!

Christoph Ransmayr: Cox vagy az idő múlása

Az idő allegóriája a történet, mely az emberi mulandóságot és ezáltal egy olyan metafizikai szorongást helyez előtérbe, mely elől a regényvilágban senki sem menekülhet. Hogyan egyeztethető ez össze egy magát a leghatalmasabbnak és halhatatlannak tartó császárral, aki megtiltja az időnek, hogy múljon? Egy olyan császárral, aki az évszakok körforgásán is uralkodni kíván, és aki a szirmukat vesztett, csipkebogyóvá alakult rózsák megjelenésekor sem hirdeti ki az őszt? És mit mond e nagyhatalmú uralkodóról, az Idő Uráról egy olyan óra, mely mint igazi perpetum mobile túléli császárát? És egyáltalán milyen veszélyeket rejt egy ilyen óra megtervezése a halandó Cox számára, aki találmányával rámutat, hogy végtére a császár is csak egy ember?