SZTE Klebelsberg Könyvtár
Szerhij Zsadan lírájában a háború mint a diszkurzív megformálástól nem elkülöníthető, a beszélhető nyelvet alapjaiban formáló erő jelenik meg. Versei krónikák és jelentések abban az értelemben, hogy sokszor egy-egy szubjektum életét idézik fel, közben folyamatosan megkérdőjelezve a háborús emlékezet lehetőségeit.
Oksanen legújabb regényében egy szórakoztatóipari gépezetet működtetve mutatja be a meddőségipar működését. A világrendszer perifériájára vetett egyén kényszerpályáját láttatja úgy, hogy a korábbi műveiben megjelenő női traumák témáját viszi tovább.
Elgondolkodtató könyv. Érdekes ez a monológ forma, és az, hogy nem a katasztrófát mutatja be, hanem annak hatásait, az emberi történeteket.
Csernobil. Ez az ukrán kisváros lassan húsz éve fogalom, amelyről szakemberek, politikusok és maga a bizonytalanságnak kitett nagyközönség vitatkozik. Az ott történtek valószínűleg örökre a világtörténelem részévé váltak, akárcsak Pompei vagy Hirosima tragédiája.A szerzők ezúttal szakemberek és nem újságírók, ezért szakszerűen ugyanakkor mindenki számára érthető módon ismertetik a csernobili atomerőmű típushibáit, a súlyos baleset okait és lefolyását, valamint az ahhoz vezető műszaki, társadalmi és politikai okokat, a kibocsátott radioaktív szennyezés földrajzi eloszlását és annak egészségügyi következményeit.