SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár
Barys nagy sikert aratott regénye egy kamaszlány önnarrációjában megszólaltatott lehangoló társadalomrajz, amelyen keresztül egyszerre ismerjük meg a lengyel kisvárosi szegénység kilátástalan helyzetét és a bizonyos értelemben általánosnak tekinthető kamaszkori problémák mindennapiságát.
Balássy Fanni Bocs, hogy élek című kisprózakötete tükröt tart minden olvasónak. Összetett és sokrétegű könyv, amely végtelen őszinteséggel és együttérzéssel kalauzol végig a kisgyerekkor, a kamaszkor és a felnőtté válás fontos pillanatain és szembesülésein. Úgy szólaltatja meg napjaink számos tapasztalatát, hogy közben folyton szembemegy a tabukkal.
Egyrészről ne tévesszen meg senkit sem a rettentő és tré és gusztustalan borító – nem szirupos lányregény Ferrante könyve, sem a marketing lufi a szerző kilétét illetően, nem igazán érdekes a szerző személye, fontosabb, amit ír. Ez alatt pedig azt értem, hogy nagyon alaposan ismeri a női/kislány lélek működését Ferrante, bárki legyen is ő. Mivel nemrég jártunk Nápolyban és sokszor szembe jött a könyv, jó ötletnek tűnt elolvasni.
A Pál utcai fiúk talán a világon az egyik legismertebb, legtöbb nyelvre lefordított, magyar ifjúsági regény.
Janne Teller Semmijéhez hasonlít ez a regény, bár nem annyira sokkoló a történet, de azért elég elgondolkodtató. Mészöly Ágnes kitűnően ábrázolja a mai Magyarország iskoláit, diákjait, tanárait és igazából az a félelmetes, amit mondani akar ezzel.
Szilvási Lajos egyik legnépszerűbb regénye két fiatal naplója, amiben őszintén vallanak egymásról és a világról. Amellett, hogy remek korrajz a 70-es évek Magyarországáról, azért is szeretjük, mert olvasmányos, jó a története és szép mondatok vannak benne.