SZTE Klebelsberg Könyvtár
Faye Elimane és Az embertelenség labirintusa utáni nyomozása adja Sarr regényének gerincét, ami elég hamar egy földrészeken és korszakokon átívelő, elképesztő energiájú történetté növi ki magát, két világháborúval, sok nyomozással, némi mágiával és az irodalom iránti szüntelen rajongással.
Az Utóéletek fülszövege megtévesztő: nem a háborúról vagy a halálról, hanem az életről szól. Ami a történelem árnyékában zajlik. Ha a könyv egzotikus afrikai helyszínétől eltekintünk, ez az élet semmiben sem különbözik a miénktől.
Mi az oka annak, hogy a legtöbb volt gyarmaton ma is a hajdani gyarmatosítók nyelve tölti be a hivatalos médium funkcióját? Milyen folyamatok határozzák meg a rohamosan terjedő globális közvetítő nyelv, az angol és a nemzeti nyelvek közötti erőviszonyokat a soknyelvűség értékét hangoztató Európai Unióban? Abram de Swaan ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ világos okfejtésű, elfogulatlan könyvében.
Még nem olvastam arról, hogy hogyan is maradt ki Spanyolország a második világháborúból. A spanyol polgárháborúról már olvastam korábban, tetszett, hogy abban az időben a marokkói protektorátust mutatta be. Ez a rész nekem nem volt annyira színes, szagos, mint szerettem volna, de gondolkodás nélkül megérdemli az öt csillagot a második világháborús Madrid és főleg a lisszaboni kaland miatt, ami feszült és izgalmas volt.
Csodálatos könyv tele érzelemmel, fájdalommal, szeretettel, csodával, elefántokkal és szívet melengető néhol mulatságos helyzetekkel. Nem is gondolná az ember, hogy mennyit tanulhatunk az elefántoktól a szabadságról és a hűségről. Aki szereti az állatokat, annak kötelező olvasmány!