SZTE Klebelsberg Könyvtár
Rafinált történet egy furcsa ikerpárról, a két Karcsiról, akik szüleik bizarr ötletének köszönhetően gyerekkoruktól kezdve közös személyazonosságon osztoznak. Az izgalmasnak és a munkamegosztás meg a szabadidő szempontjából előnyösnek tűnő játék azonban felnőttkorukban hirtelen tragédiába fordul, amikor az első Karcsi öngyilkos lesz.
A Puncs című regény az elmúlt évek tükrében különösen aktuálisnak mondható témát jár körül. A hatalmi helyzettel való visszaélés problémája a #MeToo-kampány keretében bejárta a média minden zugát, azonban jelen kötet ezt egy teljesen más szemszögből láttatja – már csak azért is, mert nem beszélhetünk áldozatszerepről. Egy egyetemista lány és oktatója között különleges kapcsolat bontakozik ki, ami őszinte érdeklődésen alapul, ennek ellenére nem könnyű eltekinteni bizonyos morális vonatkozásoktól. A regény számol ezekkel a kérdésekkel, és mindezt remekül árnyalva teszi.
A regény kötőszövetét ugyanakkor nem egyértelműen a legkülönfélébb drogok, s a hozzájuk fűződő élmények, hanem az eltékozolt múltra való visszatekintés, a megkopott emlékek felkaparása és a rossz döntések belátása adja.
A kötet megágyaz annak, hogy mozaikos regénnyé olvassuk. Egy-egy visszatérő, utca, domboldal, közért, műhely által kirajzolódik a Vargaváros térképe. Ahogy a kötet borítóján is, eleinte mintha távolról szemlélnénk a házakat, utcákat, majd egyre közelebb kerülünk hozzájuk, megismerjük az ott lakókat, megyünk velük a közértbe, disznóvágásra, lakodalomba.
Nagyon szórakoztató, izgalmas könyv. Egy elképzelt jövőben játszódik és a főszereplő életét követi végig egy élet-halál küzdelemben.
A könyv a napjaink legfontosabb kérdéseit feszegeti, adva több nagyon éleslátású perspektívát, megfigyelést, következtetést. Többnyire párbeszéd formátumban van, olyan olvasni, mintha egy beszélgetést hallgatnál két rendkívüli gondolkodó szájából. Szórakoztató, elgondolkodtató, és végtelenül kritikus minden a könyvben szereplő témát illetően. 16-tól 120-ig minden életkorú embernek őszintén ajánlom eme gondolatébresztő művet.
Ez egy olyan történet, amiről mindenkinek hallania kell. Szerencsére boldog vége van (különben nem íródott meg volna a könyv), de a végéig vezető út gyötrelmes volt. Fontos emlékeztető számunkra, hogy mennyi lelki és anyagi erőforrás áll minden nap a rendelkezésünkre, amit nem jól használunk. Egy olyan észak-koreai disszidens története, aki volt elég bátor, hogy elmondja fájdalmas történetét.
Minden falusi kocsmának van egy Ferusa, egy kiapadhatatlan sztorikútja, egy örök kocsmabútora, aki annyira odanőtt a pulthoz, mint a papír poháralátét, amit öt éve nem tud megmozdítani senki a sörragacsos falapon, persze nem is jutna eszébe ezzel próbálkoznia senkinek, pont úgy jó az, ahogy van.
Egész történelmi tudatunkat összefröcskölő őslevesként kerülnek bemutatásra a 2006-os őszi események.
1-2 hónapja olvastam Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok! című könyvét, és már az első mondatnál nagyon megfogott. Maga a köny egy beteg lányról szól, aki elhatározza, hogy a már megírt bakancslistájának pontjait élete utolsó hónapjaiban teljesíti. Az egyes fejezetek ezeket a pontokat mutatják be egy kisebb alaptörténettel/háttértörténettel egybekötve. Nem meglepő, ha azt mondom, hogy nagyon magával ragadó történet, és nem egyszer pityeredtem el rajta. Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a zseniális könyvet, hiszen megtanít arra, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben.