Thomas McNamee: A macskák lelki élete : amit tudunk és amit sejtünk titokzatos kedvenceinkről
A macskák lelki élete elengedhetetlen olvasmány a macskatartók és a macskaimádók részére, hiszen segítségével árnyaltabban is megismerhetjük kedvencünket.
A macskák lelki élete elengedhetetlen olvasmány a macskatartók és a macskaimádók részére, hiszen segítségével árnyaltabban is megismerhetjük kedvencünket.
Nemcsak Valentin-napkor kerülhetünk romantikus hangulatba. Ehhez ajánljuk a következő könyveket.
Közérthetően és szellemesen az agykutatásról? Válogassatok a SCI-eszta polc kínálatából!
Szirmai professzor könyve élvezetes olvasmány, még az olyan természettudományokat tisztes távolból csodáló, megrögzött bölcsésznek is, mint amilyen én vagyok. Kellő humorral, hol iróniával, hol saját bevallása szerint is, szarkazmussal járja körül a fejekben lévő kuszaságot a neurológiai problémákkal kapcsolatban.
„Ne ravaszkodjatok, az agy igenis létezik!”
Michio Kaku-t, a New York-i City Egyetem elméleti fizikusát mindig is érdekelte az emberi elme. Elképedve olvastam olyan technikákról, melyekkel eddig csak science-fiction könyvekben és filmekben találkoztam, de a kutató laboratóriumokban már megvalósították őket: emlékek rögzítéséről, gondolatolvasásról és álmokról történő video-felvételek készítéséről.
Ajánlom mindenkinek, aki könnyedebb stílusú könyvet szeretne kézbe venni az agyműködésről, nyitott a fejezetek témájához illő irodalmi idézetekre, és szereti a humorral fűszerezett jól tagolt, tartalmas szövegeket.
A könyv olyan izgalmas esettanulmányokat tár az olvasó elé az agyunkkal kapcsolatban, amelyek ráébresztik az embert arra, hogy sosem késő próbálkozni és küzdeni. A szerző közérthető formában, laikusok számára is érthető módon írja meg könyvét egy lenyűgöző, állandóan változó szervünkről, az agyról.
Zimbardo valószínűleg sokak számára ismert a híres stanfordi börtönkísérlet miatt, ha más nem, az ebből készített film kapcsán. 2015-ben megjelent könyvében több, mint 600 hivatkozással alátámasztott szociálpszichológiai tanulmányt vehetünk a kezünkbe, olvasmányos, érdekes, emészthető formában megírva.
Ezek az úgynevezett egypercesek nem azért lényegesek, mert valamit gyorsan, pár szóval akarnak elmondani, hanem mert tömörek, de a mondanivaló mégis magvas, néhol humoros, néhol pedig hangosan kacagtató.
Kár, hogy ezt a könyvet nem gimiben adták a kezembe. Mondjuk amikor az Ember tragédiáját olvastuk. Mennyivel könnyebb, vidámabb és érzékletesebb lett volna a kötelező olvasmány feldolgozása.