George Bush, Brent Scowcroft: Átalakított világ
George Bush az Egyesült Államok 41. elnöke, és Brent Scowcroft az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója közös visszaemlékezése (1989-től 1993-ig).
5+1 Nobel-díjas író műve
Alfred Nobel végrendelete értelmében az a szerző kaphatja meg az irodalmi Nobel-díjat, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”. Meglepett Bob Dylan díjazása? Kíváncsi vagy, hogy a Svéd Akadémia milyen indoklással ítélte oda a díjat az utóbbi években? Olvasd el az alábbi listát, és szemezgess katalógusunkból a díjazottak munkásságából!
Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek
Kizárólag akkor olvasd, amikor teljesen egyedül vagy, amikor senki nem zavarhat meg és kínzóan mardossa a szívedet a magány! Főleg azoknak ajánlom, akiknek vagy nagyon sok vagy nagyon kevés barátja van.
Mark Lawrence: A Hazug kulcsa
Snorri és Jalan párosa továbbra is ütős, de véleményem szerint azért viccesebb szituációkat eredményezett a korábbi fordított helyzet, amikor is Jalan volt a fényesküdött és Barakiel boldogította. Nem tett rosszat a női szereplő bevonása a történetbe, Kara jó karakter.
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Különös könyv. Nem sokat tudok az autistákról, de nem teljesen így képzelem el a világuk működését, egy gyógypedagógus/ápoló/pszichológus nyilván több ponton bele tudna kötni a történetbe. Mindemellett szívfacsaróan szórakoztató olvasmány.
Joe Abercrombie: Half the World – A harcos (2.)
Alapvetően jó volt. Ezen a köteten jobban érződött, hogy YA kategóriában indul a könyv. Azért is, mert itt egy kamaszlányka felnőtté válását kísérjük végig, ahogy az idegesítő, mindenkit elutasító, indulatos csajból félig-meddig felnőtt lesz. Felnőtt és harcos. Amit kedvelek Abercrombie regényeiben, hogy nem hagy illúziókat, viszonylag realista módon kezeli a hőseit és azokat a helyzeteket, amikbe beledobja őket.
Joe Abercrombie: Half a King – Az uralkodó (1.)
Egy szál, egy nézőpont, egy főhős, egyenes történetvezetés – ezek a fő jellemzők. És bevallom őszintén, jól esett végre olyan fantasyt olvasni, ahol nem fulladunk bele a mellékszereplők tengerébe, nem kell a függeléket lapozgatni, hogy ki kivel van, csak egyszerűen hagyja az ember, hogy sodorja a történet. Mert ez is lehet jó.
Neil Gaiman: Csillagpor
Tündérmese happy enddel felnőtteknek. Ez az eset volt, amikor a filmet hamarabb láttam, mint a könyvet olvastam. A film kellemes, nézhető, és igen pontosan követi a könyv cselekményét, sokat nem vesz el és nem ad hozzá. Tehát ilyen szempontból sok meglepetést nem tartogatott, de Gaiman stílusa és humora igazán élvezetessé tette az olvasást.
Karinthy Frigyes: Egy nőt szeretni
„Ezek után az összeült esküdtszék hosszas tanácskozás után megállapította, hogy a nő rejtély. Megfejtése a jövő számban. A megfejtők között egy ingyenszobát sorsolunk ki a Schwartzer-szanatóriumban.”
Camilla Läckberg: A prédikátor
A skandinávoknak fekszik ez a műfaj. Sikerül megint egy fjällbackai család szennyesét kiteregetni, ami csak úgy bűzlik a vallási fanatizmusból eredő beteg küldetéstudattól, szerelmi háromszögektől, tiltott viszonyoktól, ergo van itt mindenféle nyalánkság – és persze közben új részleteket kapunk Erica húgának, Annának a sorsáról is, mert a családon belüli erőszak is szervesen beépül ezekbe a könyvekbe.