SZTE Klebelsberg Könyvtár
Az irodalmi Nobel díjat visszautasító Murakami Haruki trilógiájának első kötetét George Orwell 1984 című klasszikusa ihlette, azonban nagyon figyelmesen kell olvasnunk a regényt, hogy észrevegyük a párhuzamokat. Haruki nem a kormányról és elnyomott emberekről ír, hanem két egymás mellett létező világról, amik egy szekta vezetőjében és egy gyerekkori szerelemben futnak össze.
Egy disztópikus köny a fasizmusról. Nagyon lebilincselő és elgondolkodtató. Minden korszakban megállja a helyét.
Valójában megvenném minden szülőnek, hogy olvassa fel a gyerekének.
Előre bocsátom, őszinteségemért talán nem kedvel majd, de ezt el tudom fogadni, mivel leszögezhetjük, hogy Ön és én soha nem leszünk jó barátok. HOGY TEHETTE? Hogy tehetett ilyet, hogy megvezetett a szép külsővel? Egyszerűen nem értem Önt.
A „Harcosok klubja” írója ebben a regényében az emberek örökös tökéletességre törekvését és menthetetlen színpadiasságát figurázza ki tömör prózájával, szerethetetlen karakterekkel és a sorok között végigfutó, aggasztó kérdéssel: ” Mi is ilyenek vagyunk?” Mindenkinek ajánlom, aki szeretne kicsit megbotránkozni az emberi faj abszurditásán.
Összességében (a gyenge pontjait leszámítva) egy bizalomgerjesztő regényciklus bevezető kötete, ami tetszeni fog azoknak, akik szeretik a klasszikus alapokon nyugvó lassabb történetmesélést…
A 20. század disztópiája, mely napjainakban egyre aktuálisabb. Az állam teljes uralmából, az elszemélytelenedésből és a kitartó, ám hiábavaló reményből összegyúrt remekmű bármelyik olvasót magával ragadja.
Anthony Ryan ismét megtalálta az írói vénáját, aminek az olvasók örülhetnek. Aki esetleg az előző ciklus miatt csalódást érzett, tegye félre, érdemes elolvasni a Draconis Memoriat.
Vérben, egyéb testfolyadékban, emberi aljasságban, pedofíliában és hasonló gusztustalanságokban bővelkedő regény. Sem kriminek, sem kalandregénynek nem mondanám. A naturalista jelzőt azonban kéretik komolyan venni.
A disztópia egy hálás állatfaj. Minden szerző arra a problémára tud reflektálni, ami szerinte a legjelentősebb, így könnyen értelmezhető társadalmi kritikaként. Naomi Alderman a nemek közötti egyenlőtlenséget emelte ki ebből a körből és írt hozzá egy fantasztikus regényt.