Az új „Háború és Béke” és a régiek…
70 év után új fordításban jelent meg Tolsztoj fő műve
Pár hónapja szigorú Facebook-posztot tett ki oldalára Csáki Judit, a Revizor kritikai lap egyik szerkesztője, aki ezzel a kemény kijelentéssel kezd: „Az Európa Könyvkiadó vezetői erkölcstelen, hitvány emberek – ez a véleményem.” Kifejti, Gy. Horváth László tavaly nagy feladatot zárt le, befejezte Lev Tolsztoj Háború és békéjének új fordítását… azután tíz évvel, hogy épp ő ránc-felvarrta Makai Imre ötvenes évekbeli fordításszövegét.
A 21. Század Kiadónál a friss Gy. Horváth-fordítás tavaly év végén jelent meg, de néhány hónappal korábban az Európa Könyvkiadó (tehát,ahol Gy. Horváth is dolgozott ezt megelőzően) piacra dobta a Makai-féle, tíz éve szövegileg frissített kiadását, „hogy lekaszálja a piacot az új fordítás elől” (teszi hozzá maliciózusan a Revizor szerkesztője).
Azt, hogy hogyan jött létre ez a fura szituáció a „régi” világirodalmas Európa és az „új” világirodalmas 21. Század Kiadó közt jól megvilágítja a fordító egy megjegyzése:
„Valamikor öt éve felhívott Bárdos András: nem volna-e kedvem újrafordítani Updike Nyúl-sorozatának első három kötetét, hiszen a negyediket és az ötödiket úgyis én csináltam annak idején. Majdnem elejtettem a telefont. Soha nem kaptam még ilyen fantasztikus ajánlatot egy könyvkiadó igazgatójától. Ezt viszonoztam a Háború és békével, amikor a 21. Század Kiadóhoz vittem az ötletet.”
Ez a Háború és béke egyébként most 70 év után, mint teljesen új fordítás jelent meg: merthogy az említett és feltörekvő 21. Század Kiadó Gy. Horváth László korszerű fordításában hozta ki a nagyszabású regényt.
Magáról a műről és szerzőről nem írok, talán arra nincs is szükség. Csak annyit mégis a „kronológia” miatt, hogy a Háború és béke eredetileg részletekben jelent meg — mint a francia, angol és magyar könyvpiacon is akkoriban szinte minden sztár-könyv — 1865 és 1869 közt. A művet aztán 1907-ben fordította le Ambrozovics Dezső a Révai Kiadónak, 1928-ban Bonkáló Sándor az akkor hatalmas vállalkozásokba fogó Gutenbergnek, s majd csak 1954-ben készült új fordítás Makai Imre tollából, az Új Magyar Kiadónak. S ez utóbbi a máig legtöbbször kiadott fordítás, amit aztán a mostani fordító javított nemrég és most ugyanő újra is fordított teljesen. „Három fordítás fél évszázad alatt, a negyedik, az enyém viszont hetven év után követi az utolsót.” — meséli Gy.Horváth László, aki a mai öregek közül a legtekintélyesebb fordítóink egyike, oroszból, de angolból is. A József Attila-díjas műfordító nem először foglalkozott Tolsztojjal, korábban már az ő új tolmácsolásában elolvashattuk az Anna Kareninát is.
„Korszerűvé szerettem volna tenni Tolsztoj nyelvezetét. Ez azt jelenti, hogy lehetőleg sokáig használható legyen, ne tükrözze például divatszavakban, szlengben a fordítás megszületésének korát” – mondta el Gy. Horváth László arra a kérdésre, hogy mi indokolja egy ilyen népszerű klasszikus újrafordítását.
Válaszát egy példával is szemléltette:
„Makainál egy szobalány »szurkolva« lesi Natasát az ajtónál. Vagyis ijedten, idegesen. A szurkol igét ebben az értelemben szerintem már rég senki sem használja, utoljára diákkoromban lehetett divatban. Narrátori szövegrészben, tehát Tolsztoj saját hangján, végképp idegen. Ritka az ilyen hatalmas, tág és levegős regényvilág. Állítólag több mint ötszáz szereplő mozog benne, arisztokratáktól a legszegényebb parasztokig, és közöttük is óriási különbségek vannak. Rosztovék például teljesen mások, mint Kuraginék vagy Bolkonszkijék. Az olvasó úgy érzi, az emberi élet teljessége tárul ki előtte. Van itt szerelem, gyűlölködés, háború, van nagylelkűség, aljasság, tettrekészség. Van kitekintés a külvilágra, az évszakok meghatározzák az emberek sorsának alakulását, a mezei munkásét éppúgy, mint a hercegét. És mindez folyvást alakul, változik, az olvasó meg tűkön ülve bámulja a forgatagot. Fizikai értelemben is nagy regény, és az élet teljességének ábrázolásában is.”
A most megjelent fordítás alapja a legfrissebb, 1981-es orosz kiadás, ezt ismeri a mai orosz olvasóközönség is. Ráadásul az 1950-es évek elején sok nyelvi és egyéb információ nem állt rendelkezésre, nem voltak korszerű nagyszótárak, nem volt internet. Az új kötet egyik legfontosabb változása, hogy az elhíresült nagy francia szövegblokkok nem lábjegyzetben szerepelnek magyarul, hanem ugyanúgy a szöveg részét képezik, így – mondják marketingesek, de maga az új fordító is – a regény könnyebben, gördülékenyebben olvasható.
A fordító ezt így védi meg: „Ez nem merénylet, maga Tolsztoj is megtette egy kiadásban, volt már ilyen magyar fordítás is, Ambrozovics Dezsőé 1907-ben, továbbá két angol fordítás is ezt az eljárást követi”. Sőt, ezt nem franciából teszi most Gy. Horváth, hanem azt a kiadást használja, ahol a franciákat maga Tolsztoj átírta oroszra. Ezt én magam sajnálom, mert ez egy korhű dolog, sőt egy erős hangulati elem, de üsse kő, ha tényleg jobb így olvasni … és talán többen is fogják így?!
Található a hálózaton Bonkáló fiának – arról a Bonkálóról van szó, aki 1928-ban úgy fordította, hogy a francia részek franciák maradtak – egy emlékirata, többek közt apjáról is. Úgy gondoltam érdekes lesz, hát idézem:
„A budapesti Gutenberg Könyvkiadó Vállalat A világirodalom klasszikusai címmel sorozatot indított. A vászonkötésű, aranyozott kötetek színe országonként változott. Édesapám volt az orosz irodalom felelőse. Tolsztoj Háború és békéjének fordítása 1928—1929-ben jelent meg. A recenzensek hangsúlyozták, hogy Bonkáló pontos, szép magyar stílusán kívül még egy újdonsággal szolgált.
A regényben az orosz nemesek franciául társalognak. A korábbi fordításokban ezek a párbeszédek a kiadás nyelvén olvashatók, Bonkáló azonban meghagyta az eredeti szöveget, és lábjegyzetben közölte a magyar változatot. Ezzel azt hangsúlyozta, hogy a francia volt a legfontosabb idegen nyelve annak a művelt magyar középosztálynak, amely számára a Gutenberg-sorozat készült. A nagy sikerre való tekintettel a regény négy kiadást ért meg, s így édesapám az orosz irodalom fordítójaként ismertté vált egész Magyarországon. Mivel ez a munka jövedelmező is volt, családunk három alkalommal különböző osztrák üdülőhelyeken nyaralhatott. Apám minden kéziratát hegyes acéltollal, igen jól olvasható kézírással írta. Testvéreimmel együtt jól emlékszünk ennek a tollnak a sercegésére — ugyanis ez volt az egyetlen hang, amely a dolgozószobájából kiszűrődött…”
Arról, hogy Tolsztoj nyelvezete milyen kihívásokat rejt, – meséli az egyik interjúban Gy. Horváth – kiderült a mostani fordítói munka közben, hogy a Háború és béke fő kihívása, hogy sok síkon játszódik, iszonyatos információtömeget görget rengeteg szereplővel, ezért a munkanapjai felét az interneten kellett töltenie a fordítónak, értelmezés, jelentés, orosz-magyar megfelelések után kutakodva. A fordító munkáját pedig az időnkénti hatalmas körmondatok sem tették egyszerűbbé. Makai ezeket gyakran feldarabolta, a korszerű fordításfelfogás ezt azonban nem engedi meg. A szövegközi visszautalásokat, ismétlődéseket figyelemmel kísérni is jóval bonyolultabb feladat egy ezerötszáz oldalas regényben, mint egy átlagos, háromszáz oldalas műben. Ugyanakkor számítógépen könnyebb keresni, mint egy gépelt kézirathalomban, teszi hozzá Gy. Horváth László, aki összesen másfél éven keresztül dolgozott az új Háború és békén.
Jó hír lehet az orosz irodalom kedvelőinek, hogy az Anna Karenyinával (ahogy az újabb fordítás címe követi jobban a kiejtést) és a Háború és békével nem ér véget az új Tolsztoj-fordítások sora: Gy. Horváth László ugyanis jelenleg a Feltámadáson dolgozik. Ha elkészül, egy fordító neve alatt lesz Tolsztoj mindhárom nagyregénye, ami még sohasem fordult elő a magyar műfordítás történetében. (Aki az orosz irodalmi fordítás és Tolsztoj rejtelmeiről többet akar tudni, érdemes elolvasnia a Válasz Online nagyinterjúját is, Gy. Horváth Lászlóval.)
P.S. A pár mozis kép az anyagban az 2016-os BBC minisorozatból való (War and Peace), ami szerintem minden eddiginél jobban sikerült… még talán a híres Bondarcsuk-féle orosz változattal is versenyképes!
Lev Tolsztoj: Háború és béke
„Nem vagyok méltó, hogy sarujának szíját megoldjam.” – Turgenyev Tolsztojról
„Tanulmányoztam vagy kétszáz könyvet Napóleon oroszországi hadjáratáról, de a lényegét csak akkor értettem meg, amikor elolvastam a Háború és békét.” – Lion Feuchtwanger
„A Háború és béke számomra a modern eposz mintaképe marad.” – Romain Rolland
„Micsoda festő, micsoda pszichológus… Shakespeare-hez fogható részek vannak a műben. Míg olvastam, minduntalan felkiáltottam elragadtatásomban – pedig elég hosszú ideig tart az elolvasása!” – Gustave Flaubert
„Tündöklő… egy nagy klasszikus, amelyből nem lett emlékmű, hanem megközelíthető maradt. Mélyen megindító történet az emberi szívben rejlő ellentmondásokról.” – Washington Post
„Tolsztoj és a szereplői kézzelfoghatóbbak, mint ezelőtt bármikor. …E könyv szellemisége és megformáltsága hihetetlen mértékben időtálló.” – New Yorker
„Remekbe szabott. Friss, olvasmányos. Ez a történet telis-teli van rejtett mélységekkel.” – New York Review of Books
„Míg a világháború tombolt, gyakran gondoltam rá, hogy talán nem mert volna kitörni, ha 1914-ben még nyitva lett volna a Jasznaja Poljana-i aggastyán éles, átható szürke szeme. De Tolsztoj már nem élt, és senki sem lépett a helyébe, aki hozzá hasonlítható lett volna.” – Thomas Mann
1805, csillogó moszkvai és szentpétervári bálok, ifjonti szerelmek, boldogtalan házasságok. 1812, Napóleon hadserege betör Oroszországba. Tolsztoj regénye a világirodalom három legismertebb alakjának sorsát követi: Pierre Bezuhov egy gróf törvénytelen gyermeke, akinek meg kell küzdenie az örökségéért, miközben a spirituális teljességre áhítozik. Andrej Bolkonszkij herceg hátrahagyja a családját, hogy harcoljon Napóleon ellen. Natasa Rosztova egy orosz arisztokrata szép, fiatal lánya, aki mindkét férfinak felkelti az érdeklődését.
Miközben a francia hadsereg előrenyomul, Tolsztoj egészen különböző származású és hátterű figurák sorát mutatja be: parasztokat és nemeseket, civileket és katonákat. Mindannyiukban közös, hogy a korszakra, a történelmükre és kultúrájukra jellemző problémákkal szembesülnek. A regény előrehaladtával ezek a személyek túllépnek a bennük rejlő egyedi vonásokon, hogy ezáltal a világirodalom legemberibb és leginkább megindító jellemeivé válhassanak.
A 21. Század Kiadó Gy. Horváth László vadonatúj, korszerű fordításában adja közre Tolsztoj nagyszabású regényét.
A könyvet M. Nagy Miklós szerkesztette. Az SZTE Klebelsberg Könyvtár állományában az új fordítás már elérhető [kölcsönzési információk: 1.kötet, 2. kötet, 3.kötet].
Eredeti mű: Лев Толстой: Война и мир (1869) XXI. Század, Budapest, 2022. 1436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635681723 · Fordította: Gy. Horváth László
