Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak

Kattints a képre, és nézd meg a katalógusunkban!

„Így aztán az egyetlen lehetséges módszer az marad, hogy az olvasó valóban elengedi az értelmezés és kérdés-válasz problémáját, és egész egyszerűen ráhagyatkozik arra, hogy Miklós Szilveszter bevezesse egy fejezetbe, Krasznahorkai megragadja a végeérhetetlen mondataival, és Max Neumann végképp kihúzza alóla azt az eddig sem túl biztos talajt. Mert a Mindig Homérosznak című regényt nem lehet leírni azzal, hogy egy üldözöttről szól, aki megállás nélkül menekül, követendő tanácsokat ad a szintén menekülésben lévő feltételezett hallgatóinak, panaszkodik az egerek elviselhetetlen ostobasága miatt, és végül egy lakatlan szigetre tévedve eljut Kalüpszó barlangjához – ez mindössze csak a keret. Sokkal reálisabb azt mondani, hogy az üldözött gondolatfolyamán keresztül olyan alapvető emberi mozzanatokra ismerhetünk rá, amelyek korántsem csak menekülés közben érvényesek – például arra, hogyan kell nem kitűnni a tömegből.”

„A kötet ereje a végeláthatatlan mondatok végeláthatatlan lehetőségeiben rejlik, és jóllehet ez az erő nem jött volna létre sem Miklós Szilveszter, sem Max Neumann, sem pedig Homérosz hozzáadott művészete nélkül, de az alapvető érdem továbbra is Krasznahorkaié, aki képes összművészetet produkálni egyetlen vékonyka könyv oldalain is.”

Bonivárt Ágnes teljes kritikája itt olvasható.

Budapest : Magvető, 2019