„Mióta készülök, hogy elmondjam neked…”

Új sorozatunk keretében minden hónapban bemutatunk egy olyan nevezetes napot, amely könyvtárunkhoz vagy az egyetemi élethez köthető. Előző cikkünket ITT olvashatjátok.

Szubjektív válogatásunkban a Valentin-nap tiszteletére ismert és kevésbé ismert vers(részlet)eket gyűjtöttünk a magyar és világirodalomból.

Balassi Bálint: Idővel paloták… (részlet)

„Idővel paloták, házak, erős várak, városok elromolnak,

Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak,

Tavaszi szép rózsák, liliom, violák idővel mind elhullnak,

Királi méltóság, tisztesség, nagy jószág idővel mind elvesznek, (….)

Istentül mindenben adatott idővel változás s bizonyos vég,

Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének nincs vége, mert égten ég. (….)”

A vers a Júlia-ciklus része, amelyet Losonczy Anna ihletett. Őt Balassi Bálint éveken át hiába ostromolta szerelmével. A költő végül Dobó Krisztinát vette feleségül, azonban mivel unokatestvérek voltak, a házasságot vérfertőzőnek nyilvánították és később (részben az asszony hűtlensége miatt) elváltak. Ha részletesebben érdekelnek a nyughatatlan Balassi kalandjai, ajánljuk Benkő László életrajzi regényét.

William Shakespeare: LXXV. szonett

„Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint a fösvény, kit pénze öl meg;

Csupa fény és boldogság tiszta elmém,

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém lény, néha azt szeretném,

Majd, hogy az világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.”

Shakespeare magánéletéről keveset tudunk. Felesége Anne Hathaway volt; kapcsolatukról fiktív, de nagyon lírai képet fest egy nemrég megjelent regény, a Hamnet. Egyes elméletek szerint szonettjeit főleg barátainak írta – többek között az „Ifjú Lordnak” és a „Fekete Hölgynek”. Érdekesség, hogy a Hamletben említés szintjén szerepel a Bálint-nap, méghozzá a megtébolyodó Ophelia „illetlen” dalocskájában, amely egy megesett lányról szól.

Vörösmarty Mihály: A merengőhöz  (Laurának)  (részlet)

„(….) Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába;

Egész világ nem a mi birtokunk;

A mennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk. (….)

Maradj közöttünk ifjú szemeiddel,

Barátod arczán hozd fel a derűt;

Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,

Ne adj helyette bánatot, könyüt.”

Vörösmarty és a verset ihlető Csajághy Laura egy közös barátjuk révén ismerkedtek meg. A költő sokáig titkolta érzelmeit, ebben valószínűleg egy korábbi csalódása is közrejátszott. Amikor azonban végre 1842-ben színt vallott, a lány hallgatott. Ekkor született A merengőhöz című vers. A következő évben mégis összeházasodtak, és a 25 évvel fiatalabb Laura a költő élete végéig hű társa lett.

Alekszandr Szergejevics Puskin: Nem, nem vágyom… (részlet)

„(….) Ó, drágább vagy nekem, én szende kedvesem!

Boldog vagyok, igen, boldog gyötrelmesen,

Ha hosszú kérlelés után, engedve, tűrve,

Nekem adod magad, szelíden, nem hevülve,

Szemérmes-hűvösen, míg én már lángolok,

Alig-alig felelsz, ha vágyón mozdulok,

De lassacskán kigyúlsz, majd egyre, egyre jobban,

Míg végül osztozol tüzemben akaratlan!”

Puskin 1837-ben párbajt vívott egy francia kalandorral a felesége jó hírének védelmében. Azonban medencelövést kapott, és harmadnapra belehalt a súlyos sebesülésbe. A fiatal Puskin szerepel Jókai (számos fikciós elemet tartalmazó) művében, a Szabadság a hó alatt vagy a zöld könyv regényben.

Ady Endre: Őrizem a szemed

„Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, / Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet. //

Világok pusztulásán / Ősi vad, kit rettenet / Űz, érkeztem meg hozzád / S várok riadtan veled. //

Már vénülő kezemmel / Fogom meg a kezedet, /Már vénülő szememmel / Őrizem a szemedet. //

Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked, / De a kezedet fogom / S őrizem a szemedet.”

A verset ihlető „Csinszka” Boncza Berta, akit Ady éveken át tartó levelezés útján ismert meg, ugyanis a lány egy svájci intézetben tanult ekkoriban. Házasságuk az apja akarata ellenére jött létre. Berta nem volt kimagaslóan tehetséges, de több művészeti ágban kipróbálta magát: verseket, novellákat írt és fotózott – ami akkoriban nem volt egyszerű művelet.

József Attila: Tedd a kezed

„Tedd a kezed / homlokomra, / mintha kezed / kezem volna.//

Úgy őrizz, mint / ki gyilkolna, / mintha éltem / élted volna. //

Úgy szeress, mint / ha jó volna, / mintha szívem / szíved volna.”

Az átrium végében, a HSZI mellett látható szobra, amely – az ismertebb alkotásokkal ellentétben – derűsen ábrázolja a tragikus sorsú költőt. Az alkotó, Tápai Antal „húszéves fiatalságában egy életszerető, életigenlő, életért, szabadságért harcolni tudó és akaró ifjúként” örökíti meg József Attilát.

Radnóti Miklós: Tétova óda  (részlet)

„Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kőben a megkövesült csigaház.(…)”

A vers ihletője a hitves, Gyarmati Fanni. 1935-től 1946-ig írt naplója olvasható könyvtárunkban két kötetben (ITT és ITT), valamint (a versek mellett) a költő saját, gyermekkorát idéző naplója is.

Weöres Sándor: A társ

„Keverd a szíved / napsugár közé, / készíts belőle / lángvirágot,

s aki a földön / mellén viseli / és hevét kibírja, / ő a párod.”

Weöres Sándor megtalálta a maga társát: negyvenegy éven át szerették egymást Károlyi Amyvel. Bár megismerkedésük idején a költő Polcz Alaine-nek udvarolt, felfigyelt Amy verseire, és a legenda szerint az első, többórás (és egy temetőben zajló) beszélgetés után már tudták: őket egymásnak teremtette az ég.

(Képek forrása: Internet)